A magyar lovagrend

Helyes, kezdjük dinamikusan! Először is, biztos, ami biztos, leoffshore-lovagozzuk a Nemzeti Bank elnökét. Jól hangzik, energikus, fiatalos, beleborzong a sajtótájékoztatóról tudósító összes újságírólány. Tény ugyan, hogy nem olyan erőtől duzzadó, mint a korábban, még ellenzéki padsorból harsányan bejelentett „azonnali és dinamikus adócsökkentés", de lássuk be, ez most nem megy. Tény, ami tény, súlyos, ha a jegybank elnökének offshore-érdekeltsége van (Lázár György cikke az ÉS-ben, 2009/16.) Az sem vitás azonban, hogy az offshore elsősorban ürügy: a lényeg az, hogy a jövendő kormány elnöke bejelentette igényét az új jegybanki elnök kinevezésére. Ezzel két legyet üt egy csapásra, egyfelől valóban nem óhajt Simor Andrással egy levegőt szívni, másfelől máris van egy ügy, ami eltereli a figyelmet lényegesebb, de nehezen megoldható, tényleges kormányzati kérdésekről. Harmadsorban jelzi azt is, hogy mostantól nincsenek tisztán független intézmények.