Munkáltatói bűnözés

Megnéztem a Google-ban: „Cigánybűnözés" 195 000 találat, két szóban írva: „cigány bűnözés" 207 000 találat. Persze, sok az ismétlés, és akad közöttük, amelyik valóban idézőjelben érti, vagyis kikel a fogalom és a mögötte meghúzódó általánosító, rasszista tartalom ellen. De mégis.

Beütöttem, hogy „munkáltatói bűnözés", „munkáltatók bűnözése" és még néhány variáció: nulla találat.

Pedig most már éppen ideje lenne bevezetnünk a munkáltatói bűnözés fogalmát. Tudom, hogy ez nem jogi fogalom - miért, a „cigány bűnözés" talán az? -, de amikor egyre-másra hallhatjuk, már akinek füle van erre, hogy Kolompár vagy Orsós névre már a telefonban nemet mond az állást meghirdető munkáltató, vagy ha nem, akkor a személyes megjelenéskor közli álságosan, hogy az állást már betöltötték, akkor mit gondoljunk? Pedig aki munkára jelentkezik, az feltételezhetően nem bűnöző, különben nem akarna dolgozni menni.

Elképesztő, hogy az efféle, bőrszínnek szóló elutasításokról - pedig nagyon gyakran előfordulnak - feltűnően ritkán esik szó a nyilvánosság előtt. Nem értem, miért, hiszen munkáltatói bűnözés címen ez is joggal elhíresülhetne... már ha a bűnözés szót általános erkölcsi, és nem szorosan vett jogi értelemben használjuk. Bűn embertársainkat nevük, bőrszínük, etnikai hovatartozásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítenünk. Hol van az állítólagos keresztény többség ebben az országban, olvassák ezek az Evangéliumot?

És hol vannak a szakmájuk erkölcsét komolyan vevő médiamunkások, akiknek az lenne a becsületbeli dolguk, hogy a valóságot figyeljék, ahelyett, hogy a politikailag divatos trendek után mennének. Amely valóságban az derül ki, hogy a cigány fiú, lány, asszony, férfi, gyakran hiába jelentkezik munkára, elutasítják, csak azért, mert cigány! Miért nem ezzel van tele a média? Hogy a roma gyerek, akinek éppen azért nincsenek iskolái, azért nincsen szakmája, mert roma, éppen azért nem kap munkát, mert gyanúsnak ítélik a származását.

Miért nem azon van felháborodva a közvélemény, hogy az országnak ez a szép nagy kisebbsége még akkor sem jut munkához, amikor akar?! Tapolcán mesélte nemrégiben egy roma fiatalasszony: „Figyelj, te jó munkaerő vagy, rendben, de ne akard, hogy még több cigányt fölvegyünk - mondta neki a főnöke, amikor takarítónőnek ajánlotta az unokahúgát -, az igazgató nem akar itt több cigányt." Ilyen esetek százával vannak.

Erről miért nincsen szó?