Biciklisek

Még a nyáron az egyik lisszaboni HÉV-pályaudvaron, a táblákkal jelzett helyen vártuk az Estoril felé induló vonatot. Ebben egyáltalán nem zavart bennünket a helyi műsorközlő, mert - az itthoni gyakorlatnak megfelelően - semmilyen más nyelven nem szólt, így egyetlen szavát sem értettük. Már csak három perc volt az indulásig, a vonat még sehol, amikor megáll előttünk egy kerékpáros fiatalember, és angolul megkérdi, Estorilba igyekszünk-e. Igenlő válaszunkra közli, hogy a hangosbemondóból hallotta: a vonatunk egy másik vágányról indul; futtában köszöntük, és még épp elértük.

Ez jutott eszembe arról a biciklisről, aki a minap a fogaskerekű peronján ordítva húzott el mellettem („Vigyázz az útból, vén barom!"). Azt hiszem, jobb külföldön idegennek lenni, mint itthon.