Néhány megjegyzés Elek István szövegmagyarázatához

Elek István hosszú, kacskaringós, esetenként alig követhető szövegmagyarázási gyakorlatokba bonyolódott legutóbbi írásában (Még egyszer a Bayer-cikk ügyében közreadott tiltakozó levélről, ÉS, 2008/17.). Egyrészt igyekszik bebizonyítani, hogy Bayer sokat emlegetett "cikke nem az antiszemitizmus melletti hitvallás", másrészt arra törekszik, hogy megmagyarázza, miért nem írta alá a cikk ellen tiltakozó nyílt levelet. Írása ugyan mindkét célt elvéti, azonban mégis - vagy talán éppen ezért olyan, mint egy látlelet. Látlelet a konzervatív vagy jobboldali magyar értelmiségnek arról a többé-kevésbé jól körülírható részéről, amely bizonyos helyzetekben úgy tesz, mintha vak és süket lenne, miközben jelentős intellektuális erőfeszítéseket tesz, hogy vakságát és süketségét erényként, sőt bölcsességként tüntesse fel. Nézzük, miről van szó!

1) Elek írása elején azon értetlenkedik, hogy miért ne írhatna ő a Magyar Hírlapban, miért gondolja Gábor György (Szigorúan védett személyek, Élet és Irodalom, 2008/16.), hogy a Magyar Hírlappal "nem vállalható semmilyen közösség". Majd így folytatja: "Sosem értettem egyet azzal a nézettel, hogy a sajtószabadság feltételei között lehetnének olyan legális fórumai a nyilvánosságnak, amelyektől elvi alapon el kéne zárkóznunk, ezzel fejezve ki irántuk a megvetésünket. Illetve adva tudtukra, hogy morálisan illegitimnek tekintjük őket." Ez bizony baj. Mármint az, hogy Elek nem képes vagy nem akarja belátni azt a nagyon egyszerű igazságot, amit már Gábor György is megfogalmazott. Azt, hogy egy olyan lapnak, jelen esetben a Magyar Hírlapnak, amely vállalja Bayer írását (és rendszeresen közöl ahhoz hasonló szellemiségű írásokat), bizony hátat kell fordítani, s nagyon határozottan ki kell mondani, igen, morálisan megengedhetetlen az a szellemiség, amit terjeszt, s éppen ezért semmiféle közösséget sem lehet vállalni vele. Ennek a kiállásnak a hiányát nem lehet a sajtószabadság emlegetésével magyarázgatni. Hiszen épp azért lehet olvasni napról napra a szélsőjobboldali mocskolódásokat, mert él és működik a sajtó- és szólásszabadság. A "sajtószabadság feltételei között", a szólásszabadság feltétlen tiszteletben tartása miatt a demokratikus érzésű és gondolkodású embereknek a jobb- és a baloldalon egyaránt semmi más eszközük, semmi más lehetőségük sincs, mint a morális kirekesztés, s igen, a megvetés. A magyar demokrácia ugyan elviseli a Magyar Hírlapot, elviseli az összes szélsőjobboldali ostobaságot a Magyar Gárdától a Jobbikig, elviseli a Gój Motorosok cirkuszait, Tomcat összes provokációját, a gondola.hu-t, a kuruc.infót és sorolhatnám tovább. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne és ne kellene nagyon határozottan és érthetően kijelenteni, ezek a nézetek a magukat szocialistáknak, liberálisoknak, konzervatívoknak valló emberek számára egyaránt vállalhatatlanok és tűrhetetlenek. S azok, aki ezeket a nézeteket a sajtó- és szólásszabadságnak köszönhetően terjesztik és hirdetik, saját magukat zárják ki a demokratikus közvéleményből, a demokratikus alapokon álló politikai közösségből.

2) Elek írásának következő motívuma ugyancsak jól ismert. Szerinte a nyílt levél szerzői, aláírói "a párbeszédtől való elzárkózást" választották, míg ő, azaz Elek "ebben az esetben is a párbeszéd, a vita mellett" döntött. Nagyszerű, mondhatná az ember gunyorosan, ha lenne kedve gúnyolódni. De nincs. Elek ugyanis megint úgy tesz, mintha nem tudná, vannak politikai vélemények, magatartásformák, vélemények és viszonyulások, amelyekkel egyetlen demokráciában sincs semmiféle párbeszéd. Bayer szóban forgó írása ilyen, a szélsőjobboldal egész kulturális és politikai palettája ilyen. Velük nincs miről beszélni. Az meg, hogy a tiltakozó levél helyett "elemző bírálatot, vitacikket" kellett volna írni, végképp Elek aránytévesztésének a bizonysága. Fogalmazzunk egyszerűen, a szennyről, a mocskolódásról, a gyűlölködésről nem lehet vitacikket írni, azt egyszerűen el kell takarítani, azaz a helyére, a szemétdombra kell tenni. Úgy, ahogyan az más európai országokban is történik, ahol egyetlen konzervatív közírónak sem jutna eszébe, hogy egy antiszemita írás védelmében tollat fogjon, azt magyarázgassa, az az ellen tiltakozókon pedig "elemző bírálatot" kérjen számon. Ha a Magyar Hírlap folyamatosan és következetesen helyet ad a szélsőjobboldali gondolatoknak, akkor erre nem az a megfelelő válasz, hogy kezdjünk vagy folytassunk párbeszédet, hanem az, hogy a lehető leghatározottabban elhatárolódunk ezektől a gondolatoktól és az ezeket hirdető emberektől. Arról nem is szólva, hogy a szélsőjobboldali világszemlélet egyik legalapvetőbb sajátossága, hogy nem hatnak rá az érvek, hogy nem érdekli semmiféle párbeszéd. Bayer és elvbarátainak a gondolkodását, világnézetét ugyanis nem érvek, nem valamiféle racionalitás, hanem a gyűlölködés tartja össze, és teszi zárt rendszerré. Ha Elek István azt hiszi, hogy ezzel az ideológiával, a gyűlölködésnek ezzel a filozófiájával párbeszédet lehet folytatni, önmagát csapja be, közben pedig legitimálja a szélsőjobboldalt azáltal, hogy vitapartnernek tekinti.

3) Elek következő tétele - fogalmazzunk diplomatikusan - kissé meghökkentő. "Bayer cikke nem az antiszemitizmus melletti hitvallás" - írja. Hát akkor mi? - kérdi az egyszerű olvasó, majd gyorsan hozzáteszi, lehet, hogy nem "hitvallás", de aljas, ócska és gusztustalan megnyilvánulása az antiszemitizmusnak. Ezt persze mindannyian tudjuk, éppen ezért megdöbbentő, felháborító és szánalmas, ami ezután következik. Elek ugyanis ezt találja írni: "Bayer vállalt és kifejezésre juttatott ellenszenve - ha a megfogalmazás otrombasága nehezíti is ennek felismerését - nem az egész zsidóságra, még csak nem is az egész pesti zsidóságra, hanem annak egy bizonyos szellemi magatartással jellemezhetőnek vélt csoportjára irányul." Olvasva ezt az érvelést, összeszorult a torkom, a gyomrom, mindenem. Mit akar Elek mondani? Azt, hogy "Bayer vállalt és kifejezésre juttatott ellenszenve" azért nem antiszemitizmus, mert nem minden zsidóra vonatkozik, hanem csak néhányra? Csak olyanokra, akiknek a szellemi magatartása Bayernek (vagy akárkinek) nem tetszik? S hogyan írhatja le Elek a következő mondatot: "ellenszenvesnek talált magatartásukat kétségtelenül összekapcsolja vélt zsidóságukkal, de azt nem mondhatjuk, hogy ezt a zsidóságukkal magyarázza"? Hát mi mással magyarázza, ha nem a zsidóságukkal, hiszen állandóan azt emlegeti fel. Nem általában beszél valamely "pesti értelmiségi csoportról", hanem folyamatosan és tudatosan annak zsidóságát emlegeti, azaz "ellenszenves" magatartásukat zsidóságukkal kapcsolja össze, abból vezeti le. Hiába csukja be a szemét Elek, hiába tetteti magát értetlennek, hiába mutogat Karinthyra, ez bizony a legnyilvánvalóbb antiszemitizmus. Hogy mennyire az, azt egyébként saját maga leplezi le, amikor Bayer védelmébe, megemlíti annak egy nyilatkozatát. Ebből a nyilatkozatból Elek azt emeli ki, hogy "helyesen úgy kellett volna fogalmaznia, nem a puszta létezésük - "hanem a szavaik, tetteik, cselekedeteik" indokolják "az antiszemitizmust"". Nem akarom elhinni, hogy Elek István ne tudná, nincs itt szó semmiféle különbségről, semmiféle korrekcióról. Ha valaki, mint jelen esetben Bayer, egyes, számára nem tetsző emberek szavait, tetteit és cselekedeteit azok zsidóságára vezeti vissza, azzal magyarázza, az a legtisztább antiszemitizmus megnyilvánulása és egyben vállalása. Nincs itt mit mellébeszélni. Ugyanakkor Elek érvelésének van még egy - mondjuk így, nagyon visszafogottan - nehezen magyarázható mozzanata, ahol a szerző önmaga által oly sokra tartott moralitása megbicsaklik. Bayer fellépését magyarázva azt írja ugyanis "egy ideje abban a szerepben tetszeleg [mármint Bayer - N. P.], hogy ő lesz az a bátor, aki leszámol végre a zsidókérdést - értsd a zsidó szót, fogalmat - övező tabukkal. Tabuk valóban léteznek, és ezeket helyes volna megszüntetni". Eleknek tudnia kellene, hogy ilyen mondatokat nem lehet leírni. Egyszerűen azért, mert ez az érvelés része az antiszemitizmusnak. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy Eleknek bármiféle köze is lenne az antiszemitizmushoz. Hanem azt, hogy Bayer és a (szélső)jobboldal egy része - Magyarországon és a világban egyaránt - antiszemitizmusát pontosan ezzel az érvvel igyekszik leplezni. Ők nem zsidóellenesek, csupán a zsidósággal kapcsolatos tabukat kívánják "megszüntetni". S hiába írja Elek néhány sorral később, hogy "a bayeri tabutörő öntetszelgés, indulat és nyelvezet" erre alkalmatlan, a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy nincsenek ilyen tabuk, van viszont ezekkel a "tabukkal" takaródzó antiszemitizmus. S több mint sajnálatos, hogy Elek István ezt a nagyon egyszerű tényt nem látja, vagy nem akarja látni.

4) Írásának ezen a pontján aztán Elek intellektuálisan is megbotlik. "És akkor itt is vagyunk a következő vitapontnál" - írja. "Számon kéred [mármint Gábor György - N. P.] rajtam, hogy élhetek én is a "közismerten zsidó származású újságírók" kifejezéssel". S mit válaszol erre a jeles szerző? A következőket: "a "közismerten" szót valóban azért használom, mert a Magyar Fórumban és különféle szélsőjobboldali portálokon évek óta evidenciaként kezelik, hogy az említett újságírók zsidó származásúak. Mivel ezt az érintettek nem cáfolták, gondolom, Bayer is ezért tekintette ezt ténynek, és cikkét felidézve ezért utalok rá én is ekként." Érdemes-e ehhez az érveléshez bármit is hozzáfűzni? Aligha. Annyit azért (Gábor György után szabadon) csak meg kell(ene) kérdezni Elek Istvántól, miért fontos az, hogy egy újságíró, író, orvos, tanár stb. zsidó-e vagy sem, miért kellene ezt bárkinek "cáfolnia"? És miért olvasgat Elek István szélsőjobboldali portálokat, de még ha olvasgatja is ezeket, miért veszi át az ott olvasható "evidenciákat"? Ez lenne az a "normális társadalom", az a "normális demokrácia", amelyben Elek élni szeretne; az, amelyben szélsőjobboldali portálok evidenciái alakítják, határozzák meg a társadalmi nyilvánosságot? A kérdések ugyan költőiek, a kirajzolódó perspektíva azonban elrettentő.

5) Cikkének végén Elek még kitér arra az elhíresült fényképre, amelyen Bayert Orbán Viktor társaságában látni a Fidesz születésnapi ünnepségén. Elek itt megint úgy fogalmaz, hogy önmagát leplezi le. Ezt írja: "...hiba lenne ezt [mármint a fényképet - N. P.] minden további nélkül a Bayer nézeteivel való azonosulásuknak tekinteni. Inkább a jól ismert rossz reflexről van szó itt is. A Bayer-cikket és visszhangját már ők is csak a bal és a jobb közötti ütésváltásban képesek értelmezni. Ha pedig ott értelmezik, nem lehet számunkra kérdés, hogy kivel szolidárisak." Itt megint "elbizonytalanodok" kicsit. Azt akarja mondani Elek, hogy a baloldallal szemben a legnagyobb ellenzéki párt számára szükségszerű, megengedett az antiszemitákkal és antiszemitizmussal való szolidaritás? Ez lenne ennek a képnek az üzenete? Jöjjön ide mindenki, aki a baloldallal szemben áll, hiszen mi mindenkivel szolidárisak vagyunk. Szavazzatok ránk, s mi megvédünk benneteket a baloldallal szemben. Ez lenne a "polgári szövetség", az "új többség", ez lenne a "normális demokrácia"? A kérdések egyre keserűbbek lesznek, a perspektívák egyre szorongatóbbnak látszanak.

Kint süt a nap, Marci felébredt, lemegyek vele sétálni a Duna-partra. S csak bízni tudok abban, hogy neki nem kell majd megismernie azt a fajta "normális demokráciát", amelyben egyes emberek származása, vallása "tabudöntögető" viták tárgya lehet; hogy egy olyan országban fog élni, ahol az írástudók nem azzal foglalkoznak, hogy miképpen lehet a szavak értelmét politikai érdekekből kicsavarni, a mondatok jelentését ideológiai okokból átírni, átértelmezni.