PROTOKOLL

Ma, a call centerek világában, már semmilyen ügyintézővel nem akadhatunk össze. Ha túljutunk megannyi gomb lenyomásán és a szép andalító zenéken, elérkezünk - no nem egy érdemi ügyintézőig - csak egy call centeres betanított munkásig. Ők meg egy protokoll alapján intézkednek, ohne gondolkodás. Így a hiba miatt egyébként is felzaklatott betelefonáló idegeit csak tovább nyújtják. Nálunk, itt a végeken - bár lennénk a Balaton fővárosa egyébként - többször előfordul kisebb-nagyobb áramkimaradás. No nem csak a lakásban, hanem jó pár kilométeres körzetben. Az esti sötétben ez felizgatja annyira az embert, hogy a telefon után nyúljon. (Persze csak a mobil a jó, hiszen a mai flancos, faxos vonalas csodák áram híján nem működnek.)

A call centeres kishölgynek elmondom a tényállást. Erre megkér, hogy nézzem meg a villanyórám biztosítékát. Én megértem, hogy ez van neki leírva a protokollban, de azért gondolkodni is lehetne, hisz igen kicsi a valószínűsége annak, hogy például a Tagore sétány közvilágítása az én villanyórámon menne keresztül. (Bár a számlámat nézve, ki tudja?)

Legutóbb egy fiatalúrral akadtam össze az éterben. Már készültem a biztosítékos kérdésre, de csak nem jött. Egy gondolkodó! - örvendtem, de korán. Ő egy kontaktszámot kért tőlem. Adtam is gyorsan a telefonszámom, de neki nem ez, hanem a fogyasztói szerződésem száma kellett. Csöndben csak azt kérdeztem, hogy nála hány óra van, illetve az ablakán kinézve mit lát. Erre készségesen megfelelt, hogy majdnem este hét van, és sötétet. Mire csak lemondóan jegyeztem meg neki, hogy áramkimaradás ügyében telefonálva - közel azonos földrajzi mezőben lévén vele - miként találhatnám meg a töksötét lakásban a szerződést, illetve ha meg is találnám, miképp olvasnám el.

Persze lehet, hogy mindez egy jól kigondolt taktika része. Egyik telefon után se az áramkimaradás okozta sötétség miatt dühöngtem.

KGI