Viszonválasz

Tisztelt Fabiny Tamás! Köszönöm sorait [Előzmények az ÉS-ben: Majsai Tamás: Levélféle Fabiny Tamás evangélikus püspökhöz, 2006/16.; Fabiny Tamás: Válaszféle Majsai Tamásnak, 2006/17. - a szerk.]. Bevallom, másra számítottam. Ám kezdjük a végéről! Záró mondatában meglaudál azért, hogy egyházias nyelven "atyafiságos köszöntéssel" búcsúztam Öntől. Rögtön kiderül azonban, hogy erényemet csak sérült igyekezetként tudja értékelni. Amint írja, az üdvözlés szép szokását megőriztem ugyan egyházam hagyományából ("legalább"), de a református lelkészek által újabban járványszerűen viselt atillát már elfelejtettem. Az ironikus élű megjegyzés ellen természetesen nincs kifogásom. A karcosra fent kalamus nem csak a problémák tudatosításában segíthet, de akár szellemi közelséget is teremthet. Mondata most mégis más szerepre kényszerült. Tükrévé vált annak, hogy elbeszélünk egymás mellett. Arról van szó először is, hogy Ön - nem kis meglepetésemre - valóban nem érti, hogy én református lelkészként miért érzem jól magam szimplán csak a hagyományos református papi palástban. Kedves kolléga úr! Nagyon egyszerű. Azért, mert egyházamban egyedül ez a liturgiai viselet jelzi azt, mintegy külsőképpen, hogy valaki - Józsué után szabadon - csak az Úrnak akar szolgálni, és a bálványokkal való flörtnek még a gondolatát is kerülni igyekszik. Olyan szémeion, olyan jel ez, mint Önöknél a Luther-kabát.

Ön azt állítja, hogy Isten szolgájaként nem válogathat pártpolitikai szempontok szerint a médiumok között, és közszereplésének nem lehet más célja, mint "egyesíteni a nyájat". Kedves Szolgatárs! Mindezt alapvetően magam is így látom. Ám beszéljünk nyíltan! És mindenekelőtt maradjunk meg egymás mondatainál! Igen, valóban helyes az, ha jobb- és baloldali közönség előtt egyaránt elmondjuk, hogy mit gondolunk Isten igéjéről. Mi sem állt távolabb tőlem, mint ezt megkérdőjelezni. Állítottam viszont, hogy az ún. történelmi egyházak képviselői szembetűnő aránytalansággal szerepelnek a jobboldali médiapiac fórumain, és feltettem azt a kérdést, hogy milyen közössége lehet Önnek egy "nacionalista, irredenta és antiszemita felhangoktól bűzlő" médiummal, konkrétan a Magyar Nemzettel. Ön az első problémával nem foglalkozott. A másodikra lényegileg kettős választ adott. Egyfelől hangsúlyozta azt, hogy nem lehet befolyása arra, hogy az Önnel készült interjút milyen más írásokkal együtt közli a lap. Persze hogy nem. Felelős közéleti személyként azonban nyilván tudta és tudja is, hogy az adott orgánum milyen írásokat szokott közölni. Másodszor azt hangsúlyozta, hogy interjújában vállalható igéket mondott. Ennek bizonyságaként hivatkozik is egy mondatára: "Vigyáznunk kell, hogy itt ne mossuk össze a mennyei és a földi síkot. Például a virágvasárnapi köszöntés - "Áldott, aki jön az Úr nevében" - csak Jézusra érvényes, egyetlen politikusra sem." Egyetértek. És egyetért minden nem csak keresztvíz alapján számba vehető keresztény is. Püspök úr azonban nem véletlenül idézi ezt a mondatot. Tizenkétezer leütésnyi interjújában egyetlen további gondolat sincs (ám legyen, van talán még egy fél), amelyben a Luther-kabát viselőjére valló, hasonlóan karakteres üzenetével találkozhatnánk. Ha és amennyiben Püspök úr minden valószínűség ellenére interjút adna mondjuk egy pornográf bulvárlapnak (igénytelen magánvéleményem szerint egyébként e fórumon jóval nyitottabb közönséget tudna megszólítani, mint a kifejezetten pogány igékre szomjas, de azok ellen legalábbis nem nagyon tiltakozó Magyar Nemzet vásárlói között), akkor aligha engedné meg magának, hogy feltételezett olvasóinak véleménye, értékrendje egy-másfél mondat kivételével egybeessen az Önével. Tudná ugyanis, hogy a jelenlétével nem legitimálható környezetben minden mondatával csak az evangéliumot, és az elfogadhatatlan dolgok világos kritikáját mondhatja. (Említett egy szép bibliai szót. Alétheia. Ez bizony jelent őszinteséget, nyíltságot, hitelességet is.) Gyanítom egyébként, hogy ez utóbbi esetben a szerkesztőség nem sietett volna a püspökképes interjúval, és Önnek pedig nem kellene most a hidegleléssel birkóznia a laptól kéretlenül kapott megvédelmeztetés miatt.

Püspök úr, tény és való, hogy interjújának valamennyi tartalmi állítására külön nem tértem ki. Ennek két oka volt. Az egyik az, hogy írásomban egy közszereplésetikai kérdést kívántam exponálni. A másik inkább tapintatbeli. Ön megrótt ezért. Belátom, tévedtem. Fájdalommal, de néhány passzus erejéig pótlom hát a mulasztást. Kezdem azzal, hogy Ön egy teológiailag parázna, a Soá humántörténeti kontextusa alapján pedig egyenesen obszcén kérdésre, hogy ti. "mi az oka, hogy Jeruzsálem nagypénteken arra mondta ki a halált, aki csakis jót akart neki?", a kérdezőt - a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szalézi Szent Ferencről elnevezett sajtóösztöndíját élvező fajankót - nem küldte el egy kiadós vallás- és történelemórára, hanem (úgymond nyájegyesítő céllal) akként válaszolt neki, hogy "a homályhoz szokott lélek irtózik a fénytől. Jézus a jeruzsálemiek szemében (...) eleve idegennek számított. De a szívük akkor lett jéghideg Jézus iránt, amikor... (...) Az elsötétült lelkületet a vezetőknél is meg lehetett figyelni." Püspök úr, amellett, hogy ilyen mondatokkal azok tárgyszerű képtelensége miatt egy elsőéves teológiai hallgatót is pótvizsgára utasítanék bibliaismeretből, ki kell mondanom, hogy ezeknek a (meglehet nem szándékolt, nem végiggondolt vagy éppen a "nemzetes" hely szelleme ihlette, ám ez utóbbi esetben annál tragikusabb) gondolatoknak kizárólag az antiszemita keresztény breviáriumok lapjain van helyük. És akkor még egy észrevétel interjús gondolataihoz. Milyen teológiai és ökumenéteológiai horizont tájolja azt a vélekedését, hogy "a megváltás óta a tízparancsolatot is máshogy kell nézni. Valahogy úgy, hogy ha Jézus Krisztusnak átadod magad, ha ő élhet benned, nem belső kényszer többé, hogy lopj, nem szorulsz rá, hogy paráználkodj. Nem kell ölnöd." Püspök úr, ha ez így megy tovább, üdítő lelki táplálékként fogjuk habzsolni még az ateistákat megvető, bornírt januári katolikus pásztorlevelet is.

Kedves kolléga! Hogy pediglen nekem is legyen egy panaszom, egyik figyelmen kívül hagyott kérdésemre külön is emlékeztetnék. Mit értsek ama kijelentése alatt, hogy e hazában a liberálisok (a "némelyek" mellett őket említi meg kifejezetten is) izolálással fenyegetik az egyházakat, és "az egyház és a társadalom szétválasztására" törekednek? Kik ők közelebbről, mit tesznek, mit kellene és miért másként tenniük?

Továbbra is atyafiságos köszöntéssel:

Majsai Tamás