Sem rokona, sem ismerőse

Morál Miklós,
ön nem tudja, hogy álnéven más becsületét megkérdőjelezni nem túl nagy morális tett?
Ön nem tudja, hogy alaptalanul más becsületét megkérdőjelezni nem túl nagy morális tett? (Rokonok, ÉS, 2004/26.)
Tehát ön szerint a drámákat elbírálók egyike annyira meghatódott attól, hogy én is elvállaltam egy másik kuratóriumban a pályázatok végtelennek tűnő olvasását, hogy föltépve a jeligés borítékokat, kinyomozta, nem jelentkeztem-e őnáluk drámával? Ráadásul így járt el mind a hét kurátortársa, és egy lappangó éjszakán azt vették észre, hogy a borítékok között csak az én nevemet keresik, és így összetalálkozván a törvénytelenségben egymásra néztek, most már legalább olvasnunk se kell, ennek adjuk a 2. helyet. Bajban lehettek, hogy a másik 8 díjazottat hogyan választják ki, de ön, remélem, ezeket az összeesküvéseket is leleplezi.
Egyébként elárulhatom, bár kudarccal nem szokás dicsekedni, hogy aljas módon prózával is pályáztam, sajnos a nyilván szintén Vörös-rajongókból álló zsűri mellényúlt, és nem jutalmazott. Pedig ott az általunk tisztességtelenül díjazott, egyébként morálisan eddig kikezdhetetlen Jász Attila is zsűritag volt, kötelessége lett volna az ön szép szavával "egymás közt felosztani a lét".
De ha már dicsekedni kezdtem, felsorolok még két kulturális botrányt. Ugyanerre a darabomra azóta a Színházi Dramaturgok Céhétől Vilmos-díjat kaptam. (Ez egy üveg körtepálinka [lé!], melyet egyszer szívesen meginnék a miattam megsértett kurátorokkal, akiktől Morál Miklós helyett elnézést kérek.) A Kolibri és a kaposvári színház gyermekdráma-pályázatán 3. helyezett lettem, bár közben semmilyen gyerekvers-pályázaton nem voltam zsűritag. Ez is elég botrányos, csak az vigasztal, hogy a művek megírásán kívül egyebet nem tettem a dolog érdekében, kedves Morál Miklós.
Ha a szavazatok újraszámlálásában nem is, de a díjak utólagos vitatásában benne vagyok, Morál Miklós olvassa végig a kb. százkilónyi verskéziratot, és állítson össze belőle ütőképesebb csapatot. Megengedem, majdnem ilyen jót fog tudni, de jobbat biztos nem. Mindenesetre segítségképpen addig majd fölveheti a Műértő Miklós nevet.
Egyébként Jász Attilának ez a legjobb, legérettebb kötete, a Lackfi János anyagát tartalmazó jeligés boríték pedig nem Oláh Jánostól került elő, nem ő javasolta díjra, és nem is ő szavazta meg.
Morál Miklósnak két dolgot illene tenni, bemutatkozni, és bocsánatot kérni azoktól, akiket megrágalmazott (pl. a drámakuratórium és a főkuratórium tagjaira gondolok, a nevek kiderítése már legyen az ő gondja).
Immár kíváncsian várva további morális tetteit:

Vörös István