Nyílt levél az Írószövetség elnökségéhez
VISSZHANG - XLVIII. évfolyam 6. szám, 2004. február 6.
Mióta Parti Nagy Lajos közzétette az Élet és Irodalomban, hogy kilép a Magyar Írók Szövetségéből, mert annak egyik tagja uszító beszédet mondott a Tilos Rádió előtt, felheccelendő a már amúgy is hisztérikus tömeget, várom, hogy az Írószövetség elnöksége közzétegyen valamilyen álláspontot az üggyel kapcsolatban.
Ha Parti Nagy Lajos nem nyilvánosan lép ki, az elnökség esetleg megtehetné, hogy nyilvánosan ne reagáljon, de így aligha. Egy nyilvános kilépés nem magánügy.
Nemcsak arról van itt szó, hogy a kilépőnél most, éppen most, elszakadt a cérna, hanem arról is, hogy vajon lehet-e változtatni valamit rosszkedvünk telén. Egyáltalán, lehet-e változtatni bármin is, ami kívül esik a küszöbünkön?
Vagy csak csócsálni lehet a szavakat, egészen addig, ameddig teljesen értelmüket nem vesztik?
Tudjuk, ez nem az álmodozások kora, nem az illúziók ideje. A harci kakasok nyomában nem terem fű. Az öregek fáradtak, a felnőttek reménytelenül felnőttek, a fiatalok mindenből (mit?) gyorsan tanulnak. Aki uszulni akar, uszul, tudjuk.
Mi értelme akkor felkapni a vizet? Mi értelme a becsületkódexre hivatkozni? Úgy látszik, mintha abból is több lenne - mindenkinek a saját szája íze szerint való.
Hát nem, abból csak egy van, mondjon bárki bármit.
És talán nem kell annyira lebecsülni az Írószövetséget - vagy bármelyik szakmai szervezetet -, hogy írásba adjuk: neki ahhoz semmi köze. Ha az Írószövetség valóban védi tagjai érdekét (vö. érdekvédelmi szervezet), akkor tudnia kell, hogy az íróknak nem érdekük, hogy uszító beszédeket kapcsoljanak hozzájuk. Sőt, épp az ellenkezője az érdekük: hogy semmi szégyenletes dolgot ne lehessen hozzájuk kapcsolni.
Várom, hogy az Írószövetség elnöksége nyilvánosan elhatárolódjon Döbrentei Kornél Tilos Rádió előtti uszító beszédétől. Ha ez megtörténik, Parti Nagy Lajos lépése nem volt hiábavaló. Ha nem történik meg, akkor, úgy gondolom, igaza volt, hogy kilépett ebből a szervezetből. De talán lesz elhatárolódás az uszítástól. Előbb-utóbb kell hogy legyen.
Budapest, 2004. január 31.
Kántor Péter
