Pontosítás

Nem biztos, hogy érdemes belefogni a kritika kritikájának kritikájába, de a pontosság kedvéért mégis szükséges. Bordács Andrea és Kollár József Az elmélet gyakorlata című cikkükben (ÉS, 2003/50.) összefoglalják egy "hajmeresztő" kijelentésemet, amelyet a műcsarnoki Plastica Dreams kiállítás kapcsán tettem a Műértőben (pontosan: Műértő, 2003/7-8.). Cikkem az elnagyolt összefoglalóval szemben nem arról szólt, hogyan válhatna áttekinthetővé egy ilyen reprezentatív kiállítás, hanem hogy a mai magyar művészeti életben az ilyen reprezentatív kiállítások helyett lenne szükség "sarkos kijelentésekre". Dékei Krisztina kiállítási kritikájából (Új Művészet, 2003/9.) pedig a kiragadott és pontatlanul idézett, ezért aztán értelmetlen mondatok miatt úgy tűnhet, mintha a "gyakorlat" Molochja előtti térdeplése a józan eszét is megzavarta volna. Emellett írása - az enyémhez hasonlóan - egy pillanatig sem kérdőjelezte meg az elméletek létezésének jogosultságát. Az apró csúsztatások talán még elnézhetők lennének, de ezek alapján mindketten egy értehetetlen névsor elemeivé váltunk. Az, hogy Perneczky Gézával együtt említenek, megtisztelő, hogy Hernádi Miklóssal, meglepő, de hogy Legéndy Péterrel is, az megdöbbentő. Az "elméletellenesek" csoportjának ilyen összeállítása nagyon kétséges elméleti konstrukción alapul, és azt hiszem, még kevésbé következetes, mint az elmélet felvázolt elmélete.

Mélyi József