A tanácstalanság nő, liberális párt nincs, a választás közeleg. Nem szeretnék senkit meggyőzni semmiről, magamat is alig tudom.

Köpök a sírotokra - közlik a mértéktartó nekrológok, a többi olyan, mint pestisjárvány után a hálaének. Újat mondani nehéz, hiszen a magyar közéleti publicisztikában a liberális párt bűneinek taglalása régóta az egyik legkedveltebb és leghálásabb időtöltéssé vált, amely az ideológiai határok feletti nemzetegyesítést megvalósítva, egyaránt lelkesítette valamennyi oldal szerzőit, beleértve a liberálist. Pedig az a sír nem csak az SZDSZ sírja. Elfogult írás lesz.*