Ayhan Gökhan
Tovább
Józsefvárosról
Előbb láttam halotti bizonyítványt, mint szerettem meg Józsefvárost. A szélén tartózkodnom nem volt bonyolult, a nagymamám az Uránia mozival szemben árult virágot. Mai napig látszik az eltűnt bódéja helye, mai napig látszik a nagymamám. Nyomot hagyott a Földön, ugyan sajnálatos módon ezen, a lehetséges világok legrosszabbikán. Gyerekkoromban ültem a nagymamám bódéjában, állandó hátranézésben, mikor jár le az ott töltött idő. A túloldalon az óra egy lassan múló időt mutatott. Az idő múlása az órán kívül abban volt mérhető, mikor jelenik meg az idősebb nagybátyám a játékteremből, kérni újabb ötszáz forintot a nagymamámtól. Részben ebből sejthettem: nem játék az idő.