Fogáskísérlet

„És ha én keresek egy párhuzamos példát, mindig megtalálom. Újra átéltem a szégyenteljes epizódot, amikor fenn északon, a hegyi tó partján álló üdülőben elaludtam, s arra ébredtem, hogy a fürdőszobában a barátom a csajomat gyömöszöli. Azóta a szégyen szinonimája lett a szó: bugyika. Ugyanis a lány azt hajtogatta, nem történt semmi, a bugyika végig rajta maradt. Rendben, mondtam akkor, de nem feledhetem a harmonikus mozdulatokat, mélyen lent és fent, a kéj főpályáin, melyekkel az akkori barátom tüzet kívánt csiholni a bugyikájában bízó lányban. Azonnal szakítottam velük, bár, gondolom, épp csak megelőzhettem őket, hiszen irtó szerencsétlen volt, ahogy vissza akartam vágni: Fruzsina, a bugyikád nem érdekel, mintha nem is lenne. Vagy egy másik eset. Tematikus bárban voltunk, néhány koktélra tellett, indulni akartunk, de a pultnál a társam összejött egy lánnyal. Ez a lány különös teremtmény volt, az arca alsó fele torznak tűnt, mintha a tenger hullámai jó néhányszor nekidobták volna a parti szikláknak. Ám a felső része, egy csitri huncut szemeivel, elbűvölt volna mindenkit.”