Magyar félmúlt – magyar úton

Gyakran felmerül az alapkérdés: miért pont nálunk alakult ki egy autoriter, elnyomó rendszer. A történészeknek fontos kötelessége, hogy erről gondolkodjanak. Az alábbi pontokban a magyar történelmi sajátosságok („eredeti jellegzetességek”) számbavételével próbálok választ keresni – remélve, hogy ehhez a vázlatos elmélkedéshez sokan hozzá fognak szólni. Kezdjük az „objektív” – és elég távoli – gazdasági és társadalmi tényezőkkel!

1. Magyarország nem egyszerűen soknemzetiségű volt, de (1918-ig) Európának etnikai és vallási szempontból is talán a leginkább összetett országa – miközben nem lehetett kétségbe vonni, hogy ez a magyarok hazája, övék a Kárpát-medencében az egyetlen nemzet, ők foglaltak hont és alapítottak államot. „A magyarok a magyarok számára foglalták el ezt az országot, s nem másoknak” – mondta a liberális Széll Kálmán. Egyes magyar megyék már az 1868-as „liberális” nemzetiségi törvény ellen is tiltakoztak, mert „nemzetiségi ürügyek alatt hazánk feldarabolása céloztatik!” Az 1872-ben felállított Kolozsvári Tudományegyetemen román nyelvű oktatás nem folyt (bár Erdélyben a románok aránya kb. 57 százalék volt). A XX. század elején a birodalom két fele e téren is ellentétes irányba tartott: Ausztriában a nemzeti kérdés demokratikus, sőt multikulturális kezelése, Magyarországon a szigorítás, a jogok szűkítése, a kirekesztés felé.