PESTI SZÍNES

Történt, hogy egy idegen bolygóról érkező landolt a magyar fővárosban. Jött, ment, nézelődött. Nem minden tetszett, amit látott – megfordult már itt-ott –, de összességében elégedett volt. Elfáradt, nagy a meleg. Messziről valami színeset vett észre. Végre egy pad, örvendezett, le is rogyott rá azonnal. Szemrevételezve, min is piheg, elmosolyodott. A kedvenc szivárványszínek! Másnap is jövök, ígérte, s be is tartotta. Csakhogy akkorra más színekkel ékeskedett a pad: zöld és fehér. Nocsak, ez sem rossz – füttyentett –, bár ő a sokszínűséget imádta. Leült, elszenderedett. Amikor felébredt, különös érzés fogta el: egész alakja a szivárvány színeiben pompázott. Őt is lefestették.

Sebaj, mosolyodott el. Mostanában nem jövök, de talán évek múlva újra, gondolta. Elképzelte: különböző színű padok várják majd, s ő boldogan ül át egyikről a másikra.