A nereidák szeme
PRÓZA - LXII. évfolyam, 38. szám, 2018. szeptember 21.„Anya, ugye a szobrok látnak minket?” Egy kisfiú kérdezte, évtizedekkel ezelőtt. Az anyja persze azt felelte, hogy dehogy, a szobrok csak kövek, és húzta maga után a gyereket, hiába kapaszkodott volna még a tekintetembe. Mert az a kisfiú tényleg meglátta, hogy őt nézem. Sok éve már ennek, és azóta se, senki. Még azok sem néznek ránk igazán, akik itt fényképezkednek mellettünk, vagy a kútból folyó vízzel hűtik felhevült arcukat. Igaz, a nővérem szemébe nehéz is lenne belenézni, olyan büszkén, felvetett fejjel viszi a korsóját, nem a teret pásztázza, hanem az út túloldalán álló házakat, a felállványozott Párisi udvart. De én itt térdelek, várom, hogy korsómat a kútba meríthessem, közben meg a járókelőket nézem, ahogy rohannak vagy éppen ténferegnek, zacskóból esznek, telefonálnak, betérnek a templomba, Fedél Nélkült árulnak, sálat tekernek a nyakuk köré, csikket pöccintenek, keresztet vetnek a templom melletti feszületnél.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
