Tisztelt Tóth Klára!

VISSZHANG - LXI. évfolyam, 30. szám, 2017. július 28.

Köszönöm hozzászólását (ÉS, 2017/29.). Lehet, hogy félreérthető volt, mikor „lapról” beszéltem. Természetesen országos terjesztésű napilapra gondoltam. Ilyen a Népszabadság puccsszerű eltüntetése után csak kettő maradt, a Népszava és a Magyar Nemzet. A század elején több nyarat töltöttem egy kis községben. Reggelenként elballagtam a főtér üzletéhez, ahol megvettem a Népszabadságot, de vásárolhattam volna (az akkoriban ellenzéki) Magyar Nemzetet is, minthogy ott volt a polcon. Hol kapható ma egy kisközség fűszeresénél naponta a Magyar Nemzet?

Két hete vagyok az MTA üdülőjében Balatonalmádin. A televízióban három állami csatornát és a Tv2-t lehet fogni. Mi lehet a helyzet a Tiszántúlon? Másfél objektív hírcsatorna valóban létezik: a Hír Tv és a fél ATV (a másik fele tejesen elbulvárosodott). Ezek azonban számos helyen elérhetetlenek, s ahol elérhetők, ott is külön kell fizetni értük.

Ismeretes a gazdaságtanból a kereslet és kínálat összefüggése. Ahol nincs kínálat objektív hírforrásra, ott nemcsak kereslet nincs, de szükséglet sem. Szükséglet csak ott alakul ki, ahol és amikor valaki tudja, hogy valami hiányzik, s azt is, hogy körülbelül mi hiányzik. Ahol nincs objektív hírforrás, az emberek azt sem tudják, hogy milyen kérdéseket tegyenek fel. (Összehasonlításképpen: a rövidhullámot – Szabad Európát – Magyarország minden pontján lehetett fogni, és ingyen.)

 Gondolom, nem kerülte el az Ön figyelmét, hogy a fővárosban és a megyeszékhelyeken más az emberek politikai preferenciája, mint a kisvárosokban és a községekben. Gondolom, nem hiszi, hogy az emberek egy kisvárosban butábbak vagy hiszékenyebbek, mint a fővárosban. Csakhogy ott hiányoznak az objektív hírforrások, miközben a zsarnokság médiumai kórusban etetik az embereket ideológiai maszlagokkal, s terjesztik a gyűlölet baktériumait.

Mint máskor, most is az a legjobb, ha Orbán Viktorra hagyatkozunk. Múlt heti beszédében nagy politikai sikerei között említette meg a média államosítását. Kell ennél világosabb beszéd?

Mit jelent az, hogy sikerült államosítanom (!) a médiát? Azt, hogy sikerült minden médiumot az állami propaganda eszközévé tennem. Sic.

Erre egy ellenzéki biztat bennünket, „hogy jaj, dehogyis államosította, hiszen van itt sajtószabadság, ne túlozzunk, itt van még ez a magazin meg az a hetilap stb.” De ő valóban jobban tudja. Ez a minapi győzelmi jelentés (a média sikeresen végrehajtott államosításáról) különben fenyegetésnek is tekinthető a még fennmaradó kis számú, nem csak értelmiségiek és politikailag amúgy is tudatos emberek, ellenzékiek által olvasott, objektív hírforrás címére (lásd Simicska), minthogy annak is van szánva.

Fejtegetését, mely szerint az okostelefon mindenkinek ott lapul a zsebében, egyszerűen frivolitásnak érzem. Tudja, hogy mennyibe kerül egy okostelefon s annak fenntartása? Tudja-e, hogy hazánkban millióknak okoz gondot, hogy naponta étkezzenek, s akinek ez már nem, azoknak az, hogy banktartozásukat havonta törlesszék, hogy kifizessék a villanyszámlát, hogy fűtsenek, hogy gyerekeiknek megvegyék az iskolai felszereléseket? A szavazópolgárok hány százalékának lapul okostelefon a zsebében? (Többek között az enyémben nem.)

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 32. szám, 2019. augusztus 9.
LXII. évfolyam, 17. szám, 2018. április 27.
LXI. évfolyam, 28. szám, 2017. július 14.
Élet és Irodalom 2024