„Vonakodva állok be -izmus feliratú zászlók alá”

Történészként jelenleg a trianoni döntés társadalomtörténeti hatásait kutatja, ezért hónapokat ült a zentai levéltárban, főállásban szabadúszó reklámszövegíró, első kötete, az Ida és az aranygyapjú című ifjúsági regény 2003-ban jelent meg. Történelmi krimisorozatának első darabja, A fekete zongora 2010‑ben látott napvilágot az Agave Kiadónál; ez a regény ismertette meg az olvasóval Dávid Veront, a múlt századforduló Ókanizsáján (majd a további kötetekben Budapesten, Balatonfüreden és Abbáziában) egyre-másra gyilkosságokba botló hobbinyomozót. A Dávid Veron-sorozat negyedik kötete, az Arany cimbalom (Agave, 2014) után – amely a Rózsa Sándor-mitológiára épülő feszült, sötét túszdráma – Baráth Katalin korszakot és részben műfajt váltott: a könyvhétre megjelent Arkangyal éjjel főhősnője „újlipóti Batmanként” nőket bántalmazó férfiakra vadászik a pesti éjszakában, hogy aztán kénytelen-kelletlen nyomozóvá avanzsáljon, és megpróbálja kideríteni, ki támadta és erőszakolta meg a lakótársát éjjel a bulinegyedben. (Bárány Tibor kritikája a regényről az ÉS-ben: Túl a sablonokon, 2016/23., jún. 10.) A szerzővel friss könyve kapcsán nőkről és krimiről, erőszakról és feminizmusról beszélgettünk.