MORÁLIS HASZON

Megrázó beszélgetést folytatott a Klubrádió Reggeli gyors című adásában Pikó András a fekete ruhás nővérként ismert Sándor Máriával. A beszélgetés egy pontján a nővér azt mondta: bízik abban, hogy ha a mondandójuk eljut a politikusokhoz, akkor azok megértik, hogy hiszen róluk is szó van, hogy mindez velük is előfordulhat. Ők is lehetnek betegek, és akkor majd őket is ugyanez a kétségbeejtő állapotú, gyógyításra alkalmatlan intézményrendszer várja.

Mindnyájan tudjuk, hogy ebben nem lehet bízni, a nővér reménye alaptalan. A fennálló rend lényege, hogy nem az a kérdés: a politikusok megértenek-e bármit is a helyzetből. A helyzet éppen attól olyan, amilyen, hogy a politikusokat egyáltalán nem ennek megértése izgatja – a hatalomgyarapítás és -megtartás mechanizmusainak tanulmányozásával vannak elfoglalva. Azonkívül ha netán ők is megbetegednének, akkor a legkevésbé sem ugyanabba az intézményrendszerbe fognak bekerülni.

Mégsem mondja senki, hogy Sándor Mária téved vagy hogy haszontalan dolgokat beszél. Sőt, éppen ellenkezőleg: ha létezik itt haszon, akkor azt ő hozta létre. Azzal, hogy nem a praktikum földjéhez ragadt oda, hanem a „kell” morális parancsát képviselte. Hogy vállalt egy víziót, amelyben konokul fenntartotta a politika eredeti rendeltetésének normatív képét. És hogy ennek jegyében ragaszkodott a politikusok belátási képességének bekalkulálásához.

Miközben ezt ezren csaphatják le azzal, hogy „Hát csak nem képzeli?! Micsoda naivitás!”. Tekintsük úgy, hogy a nővér nem a politikusokhoz, hanem a társadalomhoz beszélt, és akkor mindjárt nem naivitás. A társadalomban sokan vevők arra, hogy valaki elveket képviseljen ott, ahol mindenki más csak a pártpolitikai hasznot nézi. Ráadásul ezt ő hiteles személyként és süvítő hivatástudattal tette.

Ilyesmihez mostanában ritkán van szerencsénk, ezúttal azonban valami mégis történt. Morális hasznunk keletkezett: van mit elkönyvelnünk a hosszú távon megtérülő nyereségeink közé.