A buli íze?

Példabeszéd tárgya lettem az Élet és Irodalomban. Ráadásul családostul. A főszerkesztő velünk statuált példát, hogyan kell tudomásul vennem (vennünk), hogy politikai pályára lépésemmel korlátozódott családom és hozzátartozóim mozgástere. (Kovács Zoltán: Kupleráj, 2014/7.)

Az apropót az a napi.hu által közzétett hír adta, hogy a lányom érdekeltségébe tartozó cég egyedüli ajánlattevőként nyert a Magyar Nemzeti Bank 24,9 millió forint értékű rendezvényszervezési pályázatán.

Pedig más sem történt, mint hogy a Magyar Nemzeti Bank 2013 végén egy évvel meghosszabbította azt a kapcsolatot, amely közte és a lányom érdekeltségébe tartozó cég között – nyolc résztvevős, nyílt – közbeszerzési eljárás után – 2011-ben köttetett. Akkor, amikor Simor Andrásnak hívták az MNB elnökét, és Simon Andrásnak a kommunikációs igazgatót. Hogy náluk miért az Akció 360 nevű cég nyert, azt a nevezett uraktól érdemes megkérdezni. Talán, mert a győztesé volt a legjobb ajánlat. De hogy az én vélt vagy valós politikai kapcsolataim nem játszhattak szerepet, még csak nem is kérdés.

Flóráék cége három éve dolgozott az MNB-nek, amikor az új vezetés arra kérte, hogy az idén kiírandó nagy kommunikációs tenderig soron következő rendezvényeket vezényelje le. Tette ezt a törvényes keretek között, a Simorék által kialkudott feltételekkel.

 Az Akció BTL Kft. így bábáskodhatott a Lámfalussy Sándor tiszteletére januárban rendezett nemzetközi konferencia felett.

Nyilván kevésbé szenzációs az a cím, hogy Borókai lánya Simor után Matolcsynak is konferenciákat szervez. És nem is annyira buli ízű, amire gerjed az indulat. Főleg, ha az olvasónak azt is az orrára kötik, hogy 10 százalékos ügynökségi haszonkulcs mellett a megkereshető pénz maximum 2,4 millió forint. Egy év alatt. Az összes reménybeli munka elvégzése után.

Szóval azt kérdezem illő tisztelettel, hogy tizenkét évvel kormányszóvivői munkám lezárása után miért is ülök a szégyenpadon. (Miközben egyik utódom havi kétmilliós MNB-elnöki, tanácsadói apanázzsal nem vált példabeszéddé...) És hogy kerül mellém a politikai pályára sosem lépő, harminc éve közszolga, most épp helyettes államtitkár feleségem? Melyikünk élt vissza a hatáskörével? Melyikünk nem bírt a vérével?

Nem lenne célszerűbb félinformációkra és látszatokra alapozott, hangulatkeltő és lejárató cikkek írása előtt tájékozódni? Mondjuk, megvizsgálni a szerződéseket, és csak a kamumegbízások, a teljesítmény nélkül felvett pénzek esetén félreverni a harangokat?