Szoclib paranoia

„Debreczeni teóriája nem összeesküvés-elmélet, mert az általa megfogalmazott feltételezések korántsem légből kapottak” – állítja Gönczöl Katalin Kőszeg Ferenccel vitázó február 8-i cikkében (2006 őszének első, átfogó krónikája, ÉS, 2013/6.). Mivel az Átlátszó portálon, Csúcsragadozó a paranoiadzsungelben címmel, terjedelmes, háromrészes elemzésben (melyre Kőszeg is hivatkozik) próbáltam cáfolni Debreczeni könyvének téziseit, illetve bizonyítani, hogy amit létrehozott, igenis összeesküvés-elmélet, a kötetre vonatkozó állításaimat nem ismételném meg. Egy Google-kereséssel hozzáférhet, akit érdekel. Gönczöl Katalin mondatai azonban hozzászólásra késztettek. Azt írja, szerinte Debreczeni tételei azért sem paranoid légvárak, mert: „Az eseményeket annak idején magam is alaposan tanulmányoztam. A kormány ugyanis november 6-án hozott határozatával felkért egy történészekből, szociológusokból, rendőrségi szakértőkből és jogászokból álló munkacsoportot, hogy elemezze az események hátterét, és terjesszen elő ajánlásokat a kormány számára arról, hogy mit tegyen a jövőben a hasonló zavargások megelőzése, illetve elhárítása érdekében” – Gönczöl a Gyurcsány-kormány által 2006 végén felkért, általa vezetett testületről beszél. S az akkor általa megismert tényekre alapozza, hogy Debreczeni nem a légből kapja azt, amit nyomdába adott.

Debreczeni József azt állítja könyvében, hogy 2006 őszén Orbán Viktor és pártja lényegében sikertelen antidemokratikus államcsínykísérletet hajtott végre. Ami ugyebár bűncselekmény. Méghozzá (mint a jogállami, alkotmányos berendezkedéssel szembeni erőszakos szervezkedés) a legsúlyosabbak egyike, a terrorizmussal azonos kategória. Logikusan adódik a kérdés: ha így van, akkor Gönczöl Katalin miért nem tett feljelentést Orbán és a Fidesz ellen, mikor ez egy kormányzati vizsgálóbizottság elnökeként ilyen súlyú dolog esetén nemcsak joga, de kötelessége is? Gönczöl maga válaszolja meg, miért is nem tett így. Mivel „a 2006 óta eltelt hat esztendő alatt sem kerültek napvilágra olyan perdöntő bizonyítékok, amelyekre hivatkozva túl lehetne lépni a politikai gyanúra okot adó tényezők összegzésén, azaz le lehetne írni egy minden szempontból igazolható »tényállást«”. Az egyes politikusokat és pártokat perdöntő bizonyítékok – egyáltalán, komoly, egy büntetőeljárásban vagy sajtóperben is megálló bizonyítékok – hiányában is politikai jellegű, szervezett bűncselekménnyel vádoló, hírbe hozó, politikai motivációjú tézisek gyűjtőneve: összeesküvés-elmélet, népiesen konteó.

Természetesen tudom, hogy a puccsot, államcsínyt stb. lehet politikai, „jelképes” értelemben is használni. Csakhogy Debreczeni határozottan és egyértelműen nem így használja. Folyamatosan azt bizonygatja (pontosabban arra utal, arra célozgat, mert bizonyítékai nincsenek), hogy a háttérből Orbán és a Fidesz tervezte, robbantotta ki, irányította, szervezte nemcsak az őszödi beszéd kiszivárogtatását, de a zavargásokat, a tévéostromot, sőt, direkt ő provokálta ki a rendőri intézkedést is október 23-án a Fidesz-tüntetőkkel szemben. Tehát nem azt mondja, hogy Orbánnak volt indítéka, hogy kapóra jött neki, hogy nyilatkozataival rátett pár lapáttal a feszültségre (ez még védhető lenne), hanem azt, hogy ő állt nemcsak a hangfelvétel publikálása, de a focihuligánok bűncselekményei mögött is. Márpedig az ilyenek szervezése nem politikai, hanem büntetőjogi kategória.

A konteók szerves részét alkotó balladai homályt Gönczöl sem oszlatja el, inkább sűríti. Azzal például, hogy kijelenti: „Lényeges előrelépés mindazonáltal csak a titkosszolgálati archívumokban fellelhető információk nyilvánosságra hozatalától várható. Ezekhez most nemcsak Debreczeni nem férhetett hozzá, hanem annak idején a mi bizottságunk sem.” Fölerősítve az elmélethívők azon prekoncepcióit, hogy nagy titkok lappanghatnak még a zárt, bizalmas archívumokban, illetve hogy a bizonyítékok hiánya nem a konteó alaptalanságát, légből kapott voltát igazolja, hanem azt, hogy a gonosz összeesküvők jól elrejtették azokat. De könyörgöm: a zavargások előtt, alatt (és utána évekig!) a kormányfői posztot, valamint a titkosszolgálati és belügyi tárcát Gyurcsány és legközelebbi hívei birtokolták. Ha lett volna bármi, ami Orbán és/vagy a Fidesz bűnösségét egyértelműen bizonyítja, tán nem hozták volna nyilvánosságra? Már csak politikai önérdekből is! (Ahogy UD Zrt. ügyében – minő véletlen! – rögtön publikusak lettek egyes, a Fidesz-holdudvart kínos helyzetbe hozó hangfelvételek.)

„Különösen fontos lenne azoknak a kérdéseknek a megválaszolása, amelyeket Csillag Ádám a köztelevízió műsoráról 2008-ban levett és nyilvánosan soha be nem mutatott Ostrom című dokumentumfilmje vetett fel” – mondja Gönczöl. Csakhogy először is a Csillag-film – helyesen: Ostrom alatt – bárki által megnézhető, fenn van a vimeo.com portálon (Debreczeni könyve is onnan hivatkozza). Másodszor, az alkotást a Gyurcsány-kabinet idején, a szoclib érában kinevezett köztévés vezetők vették le a műsorról. Az eljáráson leginkább a Magyar Nemzet 2008. október 31-i számának tudósítása háborgott, mondván, „az ostromlott épületben és a tüntetők sorai között készült felvételek, a felelősség és a közszolgálatiság kérdését boncolgató televíziós vezetők: Csillag Ádám Ostrom alatt című filmje megkerülhetetlen dokumentuma lenne a 2006. szeptember 18-án történteknek.” Már csak ezért se valószínű, hogy a filmben bármi olyan lenne, ami alátámasztja Debreczeni elméletét és Orbán „puccsista” voltát. A filmnek egyébként volt nyilvános sajtóvetítése is.

Gönczöl Katalinnak igaza van, hogy „a hazai közbeszédet teljesen eluralták az akkori ellenzéki pártoktól és populista forrásokból származó, hamis vagy tudatosan meghamisított tényeken alapuló legendák...” Ám Debreczeni a hamis legendákra nem tényekkel, hanem ugyancsak hamis ellenlegendákkal reagál. Csattanósan cáfolva, hogy csak jobbos és szélsőjobbos paranoia létezne. Van szoclib mutáció is. Szelídebb, mosolygósabb, de ugyanúgy él és virul.