ÍRÓK, VIGYÁZZATOK!

Csoda egy világban élünk. A napokban magyar nyelvű elektronikus levelet kaptam egy Ausztriában működő „nemzetközi kiadótól”, amelyik, mint írja, szívesen kiadná új regényemet vagy novelláskötetemet, ami éppen kéznél van. Jóban lehetünk a főszerkesztővel, mert keresztnevemen szólított. A kiadó egyetemes értékek alapján szerveződik, írja, ezért csak a legjobb minőségre tartanak igényt. A kiadás ingyenes, ráadásul tetemes tiszteletdíjról is szó lehet, elvégre egyetemes értékekről van szó. És miután a kiadó nem híve a mellébeszélésnek, rögtön mellékel egy ugyancsak magyar nyelvű, hosszú szerződést, csatolmányként néhány, úgynevezett opcionális lehetőséget. Alapos olvasás után kiderül, hogy az opcionális lehetőségek nélkül valójában nincs regénykiadás, és a legolcsóbb opcionális lehetőség igénybevétele esetén pedig néhány százezer forintot kell fizetnem a szerződés aláírásával egy időben.

Így aztán felhívtam osztrák számán a főszerkesztőt. Nagy lelkesedéssel beszél rólam, az európai hírnév kapujában áll, kolléga, mondja.

– De miért állították, hogy ingyenes? – kérdezem, visszatérve a nyers valóságba.

– Semmi sem ingyenes manapság – vált hangsúlyt a főszerkesztő. – Ha pedig nem tetszik, menjen máshoz.

Világos: egyetemes értékekről beszéltünk.