Kedves Alföldi Róbert,

amikor a Nemzeti Színház igazgatói pozíciójára kiírt pályázat eredményét kihirdették, Ön sok minden más mellett azt mondta, hogy ilyen körülmények között teljesen felesleges a pályáztatási rendszer fenntartása, és jobb lenne visszatérni a régi kinevezéses gyakorlatra, mert – úgymond – az egyszerűbb, és végül is megfelel a napi gyakorlatnak. Ezt a nyilatkozatát abban az érzelmileg cseppet sem könnyű helyzetben tökéletesen érthetőnek gondoltam. Most azonban arra szeretném rávenni, hogy találjon alkalmat arra, hogy ebből az álláspontból teljes hátraarccal fújjon visszavonulót, és ha kell, fogja azt arra a méltányolható dühre, amelyet a győztes kihirdetésekor okkal érzett. Álláspontja érthető volt, hiszen, ha azt hitte, a teljesítmény számít, akkor abban is hinnie kellett, hogy a pályázatnak is komolynak kell lennie.

Meggyőződésem ugyanakkor, hogy még ilyen cinikus eljárás közepette is (akár a kuratórium tagjainak kiválasztásáról, akár a kuratórium véleményének teljes ignorálásáról légyen is szó) a pályáztatás jobb rendszer, mint a kinevezési eljárás. Ennek oka egyszerű: Ha már szakmai döntések nem születnek, és ha már a politika felülír minden más szempontot, akkor a pályáztatási eljárás a kinevezési gyakorlathoz képest legalább lerántja a leplet a hatalom működésének természetéről. Amennyiben az inkriminált pályázat idejében a Nemzeti Színház igazgatói posztját kinevezéssel kellett volna betölteni, akkor csupán annyi történt volna, hogy az Ön mandátuma lejár, Vidnyánszkyt kinevezik, és a közönség legfeljebb búslakodott volna azon, hogy az Alföldi-érának vége, ám az eljárást magát nem kifogásolhatta volna senki.

Ezzel szemben a pályáztatás, még ha a végeredményt nem befolyásolta is, alkalmat nyújtott az Ön és versenytársai által benyújtott pályázat összehasonlítására, és – ami demokráciában elengedhetetlen – lehetővé tett egy publikus vitát arról, hogy melyek a Nemzeti Színház igazgatójával szembeni elvárások, mennyiben mond erről igazat vagy mennyiben hazudik a döntéshozó. Minderre kinevezés esetében nem kerülhetett volna sor. A pályázati rendszer következtében a Nemzeti Színház iránt érdeklődők szerint az igazgatócsere nem pusztán egy szerencsétlen váltás, hanem sokak szemét felnyitó esemény is volt.

Arról nem is beszélve, hogy – amint látja – a kormány megfogadni látszik tanácsát, és át kíván térni a pályáztatásról a kinevezésre. Még a végén Önre fognak hivatkozni (nem is értem, eddig hogyan nem jutott eszükbe, de ismerem őket, eszükbe fog jutni), és feltételezem, Ön sem akarja, hogy Alföldi Róbert első indulatában megfogalmazott álláspontjával takarózzanak.

Tisztelettel: