Nem szánalmas
VISSZHANG - LVI. évfolyam, 48. szám, 2012. november 30.Kedves TGM!
Ezt írod alternatív költségvetési javaslatunkról: „Az LMP szerint az Orbán-kormány háromezermilliárd forintba került az országnak, ez »a haverok, a hivalkodás, a hiteltelenség és a kevélység árából tevődik össze«; »korrupciós felár«: pl. a Szajol és Püspökladány közötti vasútvonal fölújítása négyszer annyiba került, mint a Berlin és Hamburg közöttié; fölemlegetik még a budapesti Kossuth tér átépítését meg a tervezett debreceni stadiont... Ezt nevezem én bravúros, elmélyült strukturális bírálatnak. Mintha ezek a többé-kevésbé valóságos mellékkörülmények magyaráznák a növekvő szegénységet és egyenlőtlenséget. Mintha a korrupció volna a neoliberális kapitalizmus válságának az oka.” (Az egységes ellenzék átka, 2012/42., okt. 19.)
Az LMP-t szánalmasnak tartani emiatt pont olyan, mint TGM-et szánalmas filozófusnak tartani azért, hogy mondjuk, a törzsi fogalmakban nem foglalkozik a nacionalizmus kérdésével. Ez „helytálló” lehet, amíg csak a kötet első fejezetét olvassa el az ember. De ha már eljut néhány oldallal tovább, akkor könnyű belátni a tévedést.
Minden bizonnyal tudod, hogy a magyar politikai mezőben demokratikus alapokról az Orbán-rendszer társadalom- és gazdaságpolitikájával szembeni legátfogóbb, rendszerszintű bírálatot az LMP fejti ki. A spekulatív tőkemozgások megadóztatásától kezdve a káros, lefelé tartó adóverseny megállításán át a munkavállalók kiszolgáltatottá tételének bírálatán keresztül az életképes vidéki kisbirtoki modellig terjedő spektrumon gyakoroljuk kritikánkat és alternatíváinkat az Orbán-rendszerrel szemben. Feladatunknak nem csak a rendszer leváltását tekintjük, hanem az elmúlt húsz év és a szélsőséges piaci folyamatok kritikáját is. Nem csak az oligarchák térnyerését és a köztársaság morális alapjainak fokozatos erodálódását gondoljuk a rezsim előzményének, hanem a rendszerváltás elhibázott gazdaságpolitikáját és a rosszul menedzselt globalizációt is. Abban nem értünk egyet, hogy mindez a kapitalizmus tagadásával kellene, hogy járjon; szerintünk ugyanis az út az igazságosabb és fenntarthatóbb piacgazdaságon keresztül vezethet a szabadság és a jóllét kiteljesítéséhez. Abban azonban egyetértünk, hogy Orbán rendszere nemcsak korrupt, hanem az elmúlt 20 év betetőzése és a szélsőséges egyenlőtlenségek, a kiszolgáltatottság rendszere – és ezzel az egyetértésünkkel sajnos egyedül állunk a politikában.
A hivatkozott fejezet Orbán Viktor legegyszerűbben számszerűsíthető árát taglalja, a felesleges presztízsberuházásokat, a korrupciót, a hiteltelenség árát. Nem állítjuk, hogy ez lenne az Orbán-rendszer vagy a „neoliberális kapitalizmus” válságának fő oka, a kiadvány többi részéhez képest ennek a fejezetnek van a legkisebb köze a szegénység és az egyenlőtlenségek bírálatához. Viszont a korrupció visszaszorítása, a pártpénztárnokok világának felszámolása előfeltétele a kiszámítható és jó kormányzásnak, és a szélsőséges piaci folyamatok megszelídítésének.
Kedves TGM, Te okosabb és tájékozottabb vagy annál, hogy ne értenéd, nem lehet egy fejezetet kiragadni abból a 200 oldalból, amely körülveszi. Miközben ott van a 80-20 progresszív adórendszer javaslatunk, a komplett társadalmi felemelkedés fejezete részletes helyzetképpel és a kilábaláshoz szükséges azonnali költségvetési intézkedések taglalásával. Lefelé tartó adóverseny helyett igazságos és zöld közteherviselést, a jóléti állam szétverése helyett az emberbe, az egészségügybe és az oktatásba való befektetést, a kiszolgáltatottság növelése helyett a termelékenység növelését és válságálló munkahelyeket, az építőipar zöld fellendítését és a rezsiköltségek csökkentését javasoljuk.
A fentiekért sok mindenkitől számítottunk kritikára, de Te nem szerepeltél köztük.
(A szerző országgyűlési képviselő, a gazdasági kabinet vezetője)
