A romboló

Örülök, hogy Daróczi Ágnes jogvédőnek okot adtam riportommal (Befalazott ablak, ÉS, 2012/34., aug. 24.), hogy kioktathasson egy megélhetési újságírót (Romboló, ÉS , 2012/39., szept. 28.), aki „csak egy a héják közül, ír róla, keres vele, de nem nézi, mit okoz”. Igaza van. Én ennél is tovább megyek: mi, évek óta a cigányokat ért támadások helyszínein szaglászó, az áldozatok hozzátartozóit zaklató sajtómunkások még a héjáknál is alantasabbak, gátlástalan, ténycafatokat felzabáló, majd visszaböfögő hiénák vagyunk. De egynéhányan legalább szégyelljük magunkat emiatt. Szégyenkező jogvédővel viszont még nem találkoztam, önfényezővel annál többel.

Tényleg, hogy jövünk mi, erkölcsi érzék nélküli firkászok ahhoz, hogy kétségbe vonjuk a szervezetekbe tömörült jogvédők és civil segítők önzetlenségét és jó szándékát? Akik szintén ott vannak, Tatárszentgyörgytől Gyöngyöspatáig mindenütt. Hogy merészeljük mi a pokol tornáca és a jó szándék ambivalens viszonyát sugallni az olvasónak?! Ráadásul, sunyi módon, véleményünket az elesett hozzátartozók szájába adva, vagyis felhasználva őket „romboló” céljainkra. Legalábbis Daróczi Ágnes szerint.

Arról ledorongolásában természetesen hallgat a Phralipe alelnöke, hogy az ő nyilatkozata a hozzátartozókhoz képest többszörös terjedelemben (vágatlanul) kapott helyet a riportban. Nyilván nem ő mondta, hanem én találtam ki a hozzátartozókról azt is, hogy „Nem mondom, hogy mindenki megbecsülte ezt és élt is a lehetőséggel...” Nem kért helyreigazítást, nem fenyegetőzött sajtó-, illetve rágalmazási perrel – ezek szerint mégiscsak az jelent meg, amit ő írt le megkeresésemre.

Miért feltételezi akkor, hogy amit a nagycsécsi, a tiszalöki vagy a piricsei riportalanyok mondtak, azt a rágalmait tényfeltárásnak álcázó újságíró találta ki? Daróczi és tanult jogvédő társai azt várnák el, hogy a félanalfabéta cigány emberek velük szembeni kritikáját hazudja el a riporter? Nekik, csak mert nem érik fel ésszel a támogatási szisztéma mikéntjét, vagy, hogy miért kell Piricséről Tiszalökre költözniük, ahonnan aztán visszaüldözik őket, kuss van?

Megnyugtatom Daróczi Ágnest, hogy a Romboló, akinek nevezett, csak a jéghegy csúcsát érintette írásában. Tisztességemet megkérdőjelező visszhangja csak megerősített abban, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzam mindazt (nevekkel és pénzösszegekkel), ami az igen érzékeny témában tudomásomra jutott. Hogy kik és mennyiért élősködnek a cigánygyilkosságokon, illetve a hozzátartozók nyomorúságán. De korántsem, ahogy a nálam fejlettebb erkölcsi érzékkel rendelkező Daróczi rólam feltételezi, a lejáratás, hanem kizárólag a rajtam számon kért hiteles tájékoztatás szándékával.