A GURIGA FILOZÓFIÁJA

Napjában többször megszólítanak. Nem a nevemen, nem is hangosan, hanem papíron. Közintézmények, üzletek bejáratánál celluxszal felragasztott fecniken üzen valaki valami fontosat. Rendszerint nem tudom, kicsoda, nem szokás megjelölni. A fővárosi kórház diagnosztikai osztályának vécéjében decemberben láttam először ezt a kiírást: „Kedves Betegünk! A WC papír gurigáját kérjük, NE DOBJA A SZEMÉTBE, mert csak ennek leadásával kapunk új tekercset. Megértését köszönjük."

Megfogott a szövegben rejlő üzenet tartalma, finom utalásai, többes jelentése. A megszólítást nem róhatom fel, noha éppen azért tartózkodtam a diagnosztikán, hogy bebizonyosodjon, már nem vagyok beteg. De kik is valójában az aláírók, a megértésemet köszönők? A kórház vezetése vagy a diagnosztika vezetése? Vagy a gazdasági helyettes, vagy az ő beosztottja? Netán a takarítószolgálat főnöke vagy a taki nénik, akik a gurigákkal elszámolnak? Könnyebb úgy nem kidobni, hogy tudom, ki is hálás ezért cserébe.

Az egészségügy lakmuszként szolgáló vécépapírja amúgy oda volt helyezve egy közönséges tartóra, használatához kézbe kellett venni. Épp ez volt a különös, ugyanis a kórház másik épületének több mosdójában, ahol egy év alatt megfordultam, a gurigát nem lehetett lazán a szemétbe dobni, mert rögzített helyzetben lett volna egy átdugott rudacskával, ha lett volna egyáltalán. De nem volt. Se felirat, se guriga, se papír.

Ugyanis lopják. „Nem vételezünk, mert kilopják, aztán már nem is adnak" - szolgált magyarázatul a belosztály ügyeletes takarítónője.

A diagnosztikán nem nyugodtak bele, hogy bejön a beteg egy mellkas CT-re, és távozik egy rolni egyrétegű egészségügyi papírral. Legalább a gurigát hagyja ott a barma, különben a következő kontrollkor már papírt sem fog találni.

Nemrég újból beutalót kaptam a diagnosztikai részlegbe. Várnom kellett két órát, kíváncsian indulok a vécére. Ott van még a felirat, de minek? Alatta hatalmas tekercs. Nagy, kulccsal zárható tartóban.