ODESSA

A History névre hallgató tematikus tévécsatornákon mérhető le egyebek között, hogy manapság mennyire nem divat költeni a fordítások hitelességének ellenőrzésére. E célra mellesleg a könyvkiadók jelentős része sem költ, ellentétben az elátkozott múlttal, amikor forrás és publikálás között egy magára valamit is adó szerkesztőségben a kézirat legalább négy-öt olvasó (lektor, fordító, fordításhitelesítő, szerkesztő) kezén ment át a nyomda felé vezető útján. A Historyn ilyesmivel nem bajlódnak. Szinte nincs adás, amikor ne kapnám föl a fejem valamilyen orbitális - tudatlanságból adódó - tévedésre, de újabban ismétlődik egy, amely nálam dobogós helyezést érdemel ki. Több műsorban elhangzott ugyanis - az ártatlan szövegolvasó dallamos hangján -, hogy a II. világháború után a náci bűnösök Dél-Amerikába menekítésével az „Ogyessza" nevű titkos szervezet foglalatoskodott. A fordító, aki angol szöveggel dolgozott, minden jel szerint azt hitte, hogy ez a szervezet a hajdan orosz, majd szovjet, manapság ukrán városról (mellesleg: az irodalom, a zene- és képzőművészet sok tucat, zsidó származású világnagyságának szülőhelyéről) kapta a nevét, tehát a kérdéses szöveghelyre beírta a város általa ismert, oroszos ejtését. Holott a megidézett szervezetnek annyi köze van a városhoz, mint nekem a szeplőtelen fogantatáshoz. Az Odessa név ugyanis az „Organisation der Ehemaligen SS-Angehörigen" („Volt SS-tagok Szervezete") nevű rejtélyes társulat kezdőbetűit takarja, német betűszó, mely semmi szín alatt sem ejthető „Ogyesszának".

P. S.: A vicc az, hogy a fekete-tengeri város nevét még Oroszországban, majd a Szovjetunióban is legitim módon lehetett kétféle módon ejteni: Ogyesszának, oroszosan, illetve Odesszának, ukránosan. Bár a művelt orosz - történelmi-mitológiai okok folytán - inkább az ukránt választotta. Ha a fordító is az ukrán változat mellett dönt, tudatlansága rejtve marad, azaz talál - de ő inkább a süllyedést választotta, találat nélkül.