AGITKA
PÁRATLAN OLDAL - LI. évfolyam 50. szám, 2007. december 14.
A nyíregyházi kórházban nincs megfelelő hallásjavító készülék, tehát a páciens kénytelen hetven kilométert (oda) autózni Debrecenbe, hogy új masinát szerezzen be magának. Tudja, hogy az ambulancián kell jelentkeznie. Ott ugyan az égadta világon semmi érdemlegeset nem művelnek majd vele, de kap egy papírt, és mehet az alagsorba, az audiológiára, ahol majd megvizsgálják a hallását, és a készülék kiválasztására is sor kerülhet.
A klinikai ambulancia várótermében a szokásos tömeg, de hát a négy rendelőben gyorsan pörög a vizsgálat. Ráadásul sorszámot rendszeresítettek, és - minő haladás! - a teremben két elektronikus jelzőtábla is mutatja, ki következik s hol. Csakhogy fél tizenegy tájban megállnak a sorszámok. Mintha elromlottak volna a jelzőtáblák.
A várakozók találgatnak. Protekciósok? Vastag borítékosak? De hát mindegyik rendelőben? Lehetetlen. Van, aki sztrájkra gyanakszik, de felvilágosítják, hogy az tegnap volt, mára (nov. 22.) senki nem hirdetett. Egy tanárnak látszó, ősz asszony szerint az orvosok így győzködik a közvéleményt, hogy további, igazán mélyreható reformokra van szükség az egészségügyben.
Végül a tömeg kétórai fortyogás után örömmel konstatálta, hogy újra megindulnak a sorszámok. Nyilván kiszámolta valaki, hogy ennyi idő kell az agitka átütő sikeréhez.
(cumanus)
