Báron György

(Egy zuhanás anatómiája. Francia film. Rendező: Justine Triet.)              

Tovább

(Elfogy a levegő. Rendező: Moldovai Katalin.)

Ebben a történetben a diákok kevésbé passzívak, mint Reisz Gábor filmjének magyar maturandusai. Pedig őket valóban megfélemlítik. Nem igazi lázadás ez, de több a semminél. A főszereplő fiú (Sándor Soma) is érettebben cselekszik, mint a Magyarázat mindenre sodródó gimnazistája. Az Elfogy a levegő komorabb, tragikusabb, mint a hasonló magyarországi történet – ám, vele ellentétben, halvány reménysugár ragyogja be. 

Tovább

(Mellékszereplők, magyar film. Rendező: Sopsits Árpád)

Higgadt, kiérlelt munka a hosszú szünet után megszólaló rendező új alkotása. Körülbelül akkora összegből készült, amennyi a milliárdos presztízsprodukciók büfészámlája. Ideje hozzá szoknunk, hogy már csak a margón, gerillamódszerekkel forognak értékes filmek – hol csurran nekik némi adófillér, hol nem. Csak az utóbbi hónapok terméséből így készült a Magyarázatok mindenre, az Elfogy a levegő, az Éger – és most Sopsits műve.

Tovább

(Vérvörös égbolt. Rendező: Christian Petzold. A tanári szoba. Rendező: Ilker Çatak. Szemrevaló Filmfesztivál, Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen, Veszprém, okt. 5–15.)

Petzoldnál bő nemzedékkel fiatalabb Ilker Çatak, az év német filmjének megszavazott, Oscarra nevezett A tanári szoba rendezője. A történet mintha két hasonló témájú új magyar film, az Elfogy a levegő és – részben – a Magyarázat mindenre nyugat-európai verziója lenne. Legutóbb e helyütt Reisz Gábor filmje kapcsán arról értekeztünk, hogy kultúránkban – térségünkben mindenképp – a pedagógus válik az újabb kori boszorkányperek áldozatává. Érdekes összehasonlítani, hogyan zajlik ugyanez a mienknél toleránsabb társadalomban, demokratikus viszonyok között.

Tovább

(Magyarázat mindenre. Magyar–szlovák film. Rendező: Reisz Gábor.)

Ismerős dramaturgiai séma ez, a boszorkányüldözés mai ká-európai változata. Az utóbbi években a román film volt erős ilyenekben: Radu Jude lidérces remekműve, a Zűrös kettyintés, vagy pornó a diliházban, távolabbról Cristian Mungiu két filmje, az Érettségi és az R.M.N., s egy bemutatás előtt álló remek elsőfilmes munka, Moldovai Katalin (történetesen Erdélyben forgott) Elfogy a levegője. Reisz harmadik játékfilmjében ez válik a meghatározó történetszállá, amelyet egyre halványabban sző át a felnövéstörténet, hogy aztán a lendületes fináléban helyre billenjen a dramaturgiai egyensúly.

Tovább

(Cinefest Nemzetközi Filmfesztivál. Miskolc, szept. 1–9.)

A rendkívül jó szemmel és ízléssel válogatott programban nem csak Cannes több fontos premierje volt látható, beleértve az Arany Pálmával díjazott Egy zuhanás anatómiáját, hanem – szinkronban a velencei bemutatóval – Yorgos Lanthimostól a Szegény párák, továbbá egy fontos, izgalmas friss magyar munka, a Reisz Gábor rendezte Magyarázat mindenre. Ha Fassbinder felosztását vesszük alapul, akkor a görög rendező hazai közreműködéssel, Budapesten forgott műve az ellenkező póluson helyezkedik el, mint Wenders és Kaurismäki minimalista remeklései.

Tovább

Stumm und Laut némafilmfesztivál. Bécs, augusztus 18–19.

Átvágva a tágas téren, utunkat a Columbusplatz felé vesszük, amely a Stumm und Laut némafilmes fesztiválnak ad otthont. Két estén át filmtörténeti csemegék peregnek a bevásárlóközpont és vendéglők határolta kis terecskén, élő elektronikus zenei kísérettel. S bár a turisták látogatta városmagtól távolabb, a Hauptbahnhof szomszédságába érkezünk, meglepetésre a széksorok megtelnek, mögötte a padokon és betonkockákon is szoronganak, a szerencsésebbek a környező teraszok asztalainál élvezhetik, sör és Wienerschnitzel mellett, a mozgóképes élő zenét, amelybe belehallatszik a rendelést fölvevő vendégpincérek összetéveszthetetlen magyar akcentusa.

Tovább

(Roving Woman. Amerikai–lengyel film. Rendező: Michal Chmielewski)

Tovább

Barbie. Emirátusokbeli–amerikai film. Rendező: Greta Gerwig

A Barbie-mozi megérkezett a Váci úti bevásárlóközpont multiplexébe, ahol otthonra talált, mást szükségtelen is lenne vetíteni a tizenhárom sejtelmesen bevilágított moziteremben. Nem azért, mert mindegyik terem megtelne, hanem azért, mert a többi film fölösleges. Greta Gerwigék blockbustere tökéletesen megtestesíti azt a filozófiát, amelynek jegyében a plázakultúra létrejött, s amely felé Hollywood összes megalomán produkciója törekszik, de ily pontossággal még soha el nem érte.

Tovább

(Caravaggio árnyéka. Olasz–francia film. Rendező: Michele Placido)

Placido új biopicje ezzel szemben éppen olyan, amilyennek a plakát vagy a rövid előzetes alapján elképzeljük. Benne mozgalmas tablókban, zsúfolt nagytotálokban elevenedik meg a középkori korabarokk al- és felvilága. A kalandos életút ugyan látvány után kiált (ezt valamiért, tévesen, filmszerűnek vélik), ám Caravaggio sötét hátterű intim tablóitól semmi nem áll távolabb, mint az efféle látványosság. Azokban a szenvedély belül izzik, míg a filmben sztorikban és akciókban ölt testet.

Tovább

(16. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál. 2023. jún. 21–25.)

Zavarom oka, hogy bár a szobrocskát az előző években e pódiumon többször adtam át, most – úgymond az „életművemért” – én kaptam. S miközben forgatom, az jár a fejemben, hogyan lesz ebből fesztiválbeszámoló, anélkül, hogy a nyájas olvasó ne vádoljon elfogultsággal. Igaz, ha akar, korábban is megtehette. Végigolvasva néhány régebbi tudósításomat, márpedig elég sok akadt, nem titkoltam, hogy a magyar film káoszában megnyugtató oázisnak láttam – és látom – a kecskeméti mustrát, amely rendszereken ívelt át: 1985-től máig meg tudta őrizni művészi-szakmai szuverenitását, amely hányatott világunkban egyedülálló teljesítmény.

Tovább

(Asteroid City. Amerikai film. Rendező-forgatókönyvíró: Wes Anderson.)                       

A szerteágazó sztorit a stílus tartja össze, Anderson ebben igazán egyedi, markáns filmnyelve egyetlen beállításból tévedhetetlenül felismerhető. Az Asteroid City játékfilm, tucatnyi sztárszínésszel a legkisebb szerepekben, ám, mint a szerzőtől megszokhattuk, ezúttal is az animáció határvidékén járunk. A műanyag világ a színtiszta képzelet szülötte, egyetlen eleme sem valódi, a tájtól az autókon át a tárgyakig, s a szereplők ancúgjaiig-maszkjaiig, melyektől maguk is elrajzolt rajzfilmfiguráknak tűnnek.

Tovább

(Bűnös vagyok. Francia film. Rendező: François Ozon.)

A mozicsinálás világában játszódó történet jó néhány filmes utalást rejt. Párizsi moziportálon Billy Wilder Franciaországban készült korai vígjátékának, a Mauvais graine-nek a plakátja bukkan fel, Danielle Darrieux-vel a főszerepben. Míg a múlt képei és a filmbéli film jelenetei korabeli fekete-fehér mozgóképek stílhű imitációi, a színesben pergő történet a hajdani csavargatós komédiák stílusát, beállítását, világítását, színészi játékmodorát rekonstruálja.

Tovább

(Woodstock. Amerikai film. Rendező: Michael Wadleigh. Az utolsó valcer. Amerikai film. Rendező: Martin Scorsese.)   

A remek ritmusban vágott-fényképezett, az osztott képmezőt, a lassításokat, az éles plánváltásokat kreatívan használó Woodstock-mozi formailag-tartalmilag radikális volt, míg Az utolsó valcert csöndes, szelíd melankólia lengi be. A külvilág, a társadalom itt nem jut szóhoz – aligha lenne érdemi mondandójuk –, a zenészek idézik fel a hőskorszakot, a kezdetektől a búcsúig. Szabályosan pereg a show (többek között Zsigmond Vilmos és Kovács László kamerája előtt), időnkénti interjúkkal megszakítva, a film nem sokkal hosszabb, mint a koncert volt.

Tovább

(107 anya. Szlovák–cseh–ukrán film. Rendező: Kerekes Péter.)

A megrendezett jelenetek, helyszínek nehezen választhatóak el a valóságosaktól, a profi színészek alakítása az önmagukat játszó amatőrökétől. De ez nem is szükséges, elvégre Kerekes filmjeinek feszültségét az adja, hogy folyamatosan felrúgja a „nézővel kötött szerződés” aranyszabályát; nevezetesen, hogy már a mű elejétől világos, dokumentumot lát vagy fikciót. Ez minden mozgóképben keveredik valamelyest: Kerekes az ambivalenciát tudatosan vállalja és művészi programmá teszi.

Tovább

(Melville retrospektív: Az áruló, A tenger csendje, A vörös kör, Árnyékhadsereg. Budapesti Francia Intézet, április 22. – május 13.)

Sartre és a korabeli egzisztencialisták műveiben jelenik meg hasonló erővel a választás szabadságának nyomasztó terhe.

Ugyanez a dilemma áll Melville bűnfilmjeinek középpontjában is. Az életmű legfontosabb vonulata ez, amelynek nyomán joggal tartják őt a francia film noir mesterének. Bűnfilmet mondok, nem krimit: nem bűnesetekről szólnak, hanem bűnösökről. Miként A vörös kör cinikus rendőrfőnöke kifejti, mindenki bűnös, s ez alól ő és a kollégái sem kivételek. Ha akad rejtély ezekben a filmekben, az nem a whodunit, a ki tette? Melville meghagyja ezt az Agatha Christie-féle feladványoknak.

Tovább

(Műanyag égbolt. Magyar–szlovák animációs film. Forgatókönyvíró-rendező: Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta.)

Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta a fantasyk disztópikus terébe helyezte át az örök mesét. Filmjükben a jövő világa 3D-s animációban elevenedik meg, benne a szereplők ismert színészek (Szamosi Zsófia, Keresztes Tamás, Znamenák István, Schell Judit, Hegedűs D. Géza) valódi felvételek alapján animált alakmásai. Az eljárást eddig főleg a jelenben vagy a közelmúltban játszódó animációs dokuknál alkalmazták – ilyen volt a Libanoni keringő, a Kosztya Proletárszkij, a Tower vagy a Menekülés. A forgatókönyvet is jegyző alkotópáros szerencsés kézzel ötvözte a kétfajta metódust.

Tovább

Tovább

Tovább

(Saját erdő. Magyar film. Rendező: Kárpáti György Mór) 

Nádasnak a teremtés egészéről van mondanivalója: az ember antropológiai állandójától (alighanem az a sarokpont) a felejtés-emlékezés kérdésén át az írás értelméig, az öngyilkosság kísértésééig, az európaiság fogalmáig vagy a kapitalizmus és demokrácia történelmi kapcsolatáig. Nehéz ezekről újat mondani: alighanem igaza van Susan Sontagnak, aki arról írt, hogy „a magas művészetben a közhely a kifejezhetetlenség szerény megvallása”.

Tovább
Élet és Irodalom 2024