Pár fiatal avantgárd köztéri művészen, illetve elszánt antifasisztán kívül senki nem tiltakozott, amikor 2007 augusztusában a budai Várban megalakult az akkor még nevetséges Magyar Gárda. Az MSZP, ahelyett, hogy tüntetést szervezett volna, a köztársasági elnökhöz fordult, hogy ő - mintegy a párt hiányzó autoritása helyett - kellő erővel reprezentálja a jogállam eszméjét, s tegye világossá, hogy a Magyar Gárda mozgalma tűrhetetlen. Sólyom Lászlót azonban - nem először s nem ok nélkül - nyilván annyira felbosszantotta az MSZP, hogy mindössze hivatalának egyik osztályvezetője nyilatkozott helyette, mondván, az államfő nem helyesli az ilyesmit, de amúgy biztos a magyar demokrácia erejében. A Fidesz úgy vélte, hogy a Magyar Gárdát Gyurcsány léte váltotta ki, s ezzel részükről a dolog hosszabb időre elintézést nyert, míg aztán, majd egy évvel később, Orbán Viktor egy, nem épp nyilvánosságnak szánt beszédében a nyilasokat egy-két pofonnal szétzavaró Horthy példáját ajánlotta hallgatói figyelmébe.

„Van egy olyan félelmem, hogy a sok feladat között a cigányság helyzetének megoldása a legeslegutolsó, úgy is mondhatnám: a cigányságról ebben a helyzetben a hivatalos politika mintha lemondott volna. A kialakulóban lévő új gazdasági működésben emberek hatalmas csoportjaira, amelyeket eddig kitermelt magából a társadalom, már nincs szükség, egyszerűen leselejteződnek." (Esélyegyenlőség? Kisebbségi jogok? Politikai érdekképviselet? Válságos a cigányság helyzete. Neményi Mária interjúja Zsigó Jenővel, Magyar Nemzet, 1988. jún. 6.)