Gyenge Zoltán

1813. Søren Aabye Kierkegaard születésének éve. Meg Wagneré, de az most közömbös. Kier­kegaard neve jól ismert, talán még azok körében is, akik nem olvasták. Ám az a környezet, amelyben a filozófiája megszületett, valószínűleg kevésbé. Pedig a háttér nélkül gondolatainak többsége nehezebben értelmezhető. Ez a háttér pedig a híres dán „Golden Age”.

Születésének időszaka egyben az a korszak, amikor Dániában válság válságot követ. Az egykor jelentős birodalom Norvégia elvesztésével összezsugorodik. Ehhez jönnek a tűzvészek, amelyek a fővárost szinte teljesen elpusztítják. Aztán a napóleoni háborúk során az angol flotta 1807-ben szétbombázza a város, majd a dánok két csatában is jelentős veszteségeket szenvednek, később Schleswig-Holsteint elveszítve az ország még kisebb lesz, s mindez oda vezet, hogy Dánia az államcsőd állapotába kerül. Kis ország, sok gonddal, de fővárosa ekkoriban kezd olyan szellemi értelemben vett metropolisszá válni, amely az egész ország kulturális életét befolyásolja, és amelyre a külföldről is oda kell figyelni, még akkor is, ha Európa – miként a kis nemzetek esetén – általában kevéssé vesz róla tudomást.

Tovább

Ketten egy új könyvről - Yuval Noah Harari: Homo Deus. A holnap rövid története. Fordította Torma Péter.  Animus Kiadó, Budapest, 2017, 368 oldal, 4980 Ft

Mi a gond akkor ezzel a könyvvel? Hogy helyenként tagadhatatlanul bulváros? (Bár egynémelyik megjegyzése manapság többeknek tetszhet, például ez: „miben különbözik a bankár a vámpírtól?” Vagy: „a szupermarket erősebbnek bizonyult a Gulágnál”. Persze elképzelhető, hogy bombasztikus kijelentéseit azért alkalmazza, hogy minél szélesebb körben olvassák.)

A fő probléma azonban nem ez: Harari döntően filozófiai következtetéseket von le anélkül, hogy a filozófia alapjait ismerné. Például a tudat-öntudat kérdése kapcsán látható, hogy – midőn erről filozofál – fogalma sincs ezek különbségéről, ahogy az értelem és ész, vagy az érzelmek és választás kérdéséről szóló évszázados diskurzust sem ismeri. Ez önmagában nem baj, csak akkor gond, ha filozófiai konklúzióra készül. Sokat segítene a már említett Arisztotelész, Descartes vagy Hegel, a percepciónál Leibniz, a választás és a szorongás kérdésénél mondjuk Kierkegaard – ha már a filozófia területére tévedünk.

Tovább

Daniel Arasse: Leonardo, a világ ritmusa. Fordította Marsó Paula és Nemes Krisztina. Typotex Kiadó, Budapest, 2016, 440 oldal, 6900 Ft

Arasse egyébként híres arról, hogy rendkívül könnyedén és izgalmasan tud írni a reneszánsz nagy mestereiről, amit jól reprezentálnak a magyarul is elérhető könyvei (Festménytalányok, Festménytörténetek, Művész a műben). A kérdés azonban adott: miért ír még valaki Leonardóról, amikor szinte az egyik legtöbbet kommentált alkotó? Amikor könyvtárnyi irodalom áll róla rendelkezésre? A polihisztorról?

Tovább

Bőszült és bolond világunkban, ahol néha azt érezzük, hogy a tökkelütöttek ideje jött el, egyre aktuálisabb Friedrich Nietzsche filozófiája. (...) Aktualitása töretlen. Az egész világon. Ha ma olvassuk, nem értjük, miként lehetséges, hogy gondolatait a fasizmushoz közelítették, amikor szinte minden szava a csőcselék ideológiájának, a plebejus „vircsaftnak”, a nacionalizmusnak, populizmusnak és nyárspolgáriságnak a tagadása.

Tovább

Gábor György: Múltba zárt jelen, avagy a történelem hermeneutikája. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2016. 200 oldal,3490 Ft

Tovább

Ross King: Párisz ítélete

Ross King: Brunelleschi kupolája

Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna

Ross King: Leonardo és az Utolsó vacsora

Tovább

Az őrült császár pedig eljut odáig, hogy nincs előtte semmiféle gát, semmiféle korlát, nincs erkölcsi skrupulus. Camus Caligulája– ohne Weiteres – kimondja: „nyíltan meglopni a polgárokat nem erkölcstelenebb, mint életfontosságú cikkek árával közvetve megadóztatni őket”. És rögtön hozzáteszi: „Én nyíltan fogok lopni. Megváltoztatom a kisipari módszereket.” Remek gondolat: erősíti azt a képzetet, hogy ez is lop, az is lopott, ez is vacak, az is az volt – mi különbség lenne közöttük? Nos, minden etatisztikus rendszernek az ilyen gondolkodás az álma, hisz óvatosan, majd egyre szemérmetlenebbül lehet megfosztani mindenkit attól, hogy alternatívákban gondolkodjon, kritikus legyen, amivel persze az ember lemond a választás szabadságáról (ahol nincs alternatíva, ott nincs döntés), valamint arról, aminek a hiányát (egyelőre) meg sem érzi: a szabad, autonóm lényként való egzisztálásról, amivel rákényszerítik egy vegetatív létezésre.

Tovább

Van egy könyv, amelyik nincs. Kierke­gaard írta, meg nem is. Theodor Hae­cker a két világháború közötti katolikus írónemzedék legjelentősebb alakja fordította. Címe: A jelenkor kritikája. Haecker nem egyszerűen fordító, hanem „társszerző”. Azzal, hogy kreál egy Kierkegaard-írást. Persze nem plagizál, az akkor még nem volt szokás. Hanem kivesz gondolatokat egy más címet viselő műből, és koherens egységbe szervezi. 

Tovább

Daniel Arasse: Raffaello látomásai. Képfilozófiák. Typotex Kiadó, Bu­­dapest, 2013.164 oldal, 2800 Ft

Tovább

Tovább

Tovább

Daniel Arasse: Művész a műben

Orosz István: Válogatott sejtések (a tojás volt előbb)

Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték

Martos Gábor: Műkereskedelem

Tovább

„Az őrjöngő és háborodott lelkű ember

nemcsak az embereken, hanem még az isteneken is

uralkodni akar, és azt hiszi, hogy erre képes.”

(Platón)

 

A demokráciáról írja Platón: „minden bizonnyal igen kellemes, vezető nélküli és tarkabarka államforma, amely egyenlőknek és egyenlőtleneknek egyaránt egyenlőséget biztosít”. Ez lenne a demokrácia? Zavarban vagyunk.

Tovább

Az ÉS könyve októberben - Bacsó Béla: Ön-arc-kép. Szempontok a portréhoz. Kijárat Kiadó, Budapest, 2012. 296 oldal, 2500 Ft

Tovább

Az ÉS könyve áprilisban - Heller Ágnes: Az álom filozófiája. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2011. 377 oldal, 3300 Ft

Tovább

Slavoj Žižek: A törékeny abszolútum
Vajda Mihály: Sárkányfogvetemény
Földényi F. László: Képek előtt állni
Daniel Arasse: Festménytörténetek
Tovább

Manapság is, amikor az elme lassan képtelen azt a tébolyt felfogni, ami körülveszi, igen tanulságos megnézni a nagy racionalista, Immanuel Kant hozzáállását azokhoz a kérdésekhez, amelyek általában nem állnak a ráció szabályozó elvei alatt, és ezért Kant igen problematikus helyzetbe is kerül miattuk. Ezek a testi funkciók, a szabályok alá nem vonható testi vágyak vagy éppen az elme eltévelyedései.
Tovább

Tovább

• F. W. Nietzsche: Richard Wagnernek, Georg Brandesnek és Jacob Burckhardtnak írt összes levelei. Fordította Óvári Csaba

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019