Az eredmény több mint tanulságos: egy nem mindennapi filmes tehetség pályája alkonyán előbb készít egy remekművet (Fekete csütörtök), majd egy újabb, hasonló nekirugaszkodással, sokak – hozzá nem értők – segédletével előállítja önmaga paródiáját.

Egyáltalán mi történt ’68-ban? Volt-e közük a nyugat-európai és amerikai egyetemeken végigsöprő diákmozgalmaknak, a Quartier Latinben barikádokat emelő francia fiataloknak a Prágai Tavaszhoz? A varsói Nemzeti Színházban betiltott nemzeti klasszikus miatt utcára vonuló tüntetőkhöz, majd az ezt követő kísérteties antiszemita kampányhoz? A Magyarországon akkor bevezetett „új gazdasági mechanizmushoz” (amit rég elfelejtettünk) vagy a rock „nagy generációjához” (amire azért még emlékszünk)?