Idén húszéves a prae.hu művészeti portál, a magyar kulturális és irodalmi élet meghatározó fóruma. A Prae folyóirattal és a Prae Kiadóval együtt már jó ideje formálja a hazai művészi szcénát. A portál főszerkesztőjével, Balogh Endrével beszélgettünk a ma ismert „Prae család”-hoz vezető útról, a közelmúlt eseményeiről és jövőbeli tervekről.

A XIX. század eleji Magyarországon a kritika helyzete egyáltalán nem volt bebetonozott. Ezzel kapcsolatban érdekes vita bontakozott ki 1815-ben Kultsár István lapszerkesztő házában, egy Kazinczy Ferenc tiszteletére tartott estélyen. Fejér György teológus és Kazinczy között már-már szóváltássá fajuló eszmecsere indult, amelynek részeként az utóbbi hívei állást foglaltak a kritika szükségessége mellett, Fejér viszont azt követelte, hogy egy bíráló társaság döntsön a recenziók közreadásáról, és győződjenek meg róla, hogy érvelés és hangnem tekintetében is megfelelőek. Fejér ugyanis nemzeti egységet akart teremteni az irodalomban, és a külföldi olvasóknak azt kommunikálni, hogy a magyar kultúrában nincsenek frakciók. Szerinte tehát bírálatra, vitára és ezek egyik fórumaként szolgáló kritikára, annak műítélő formájában nincs szükség, mert az csak pártoskodáshoz, és nem az általa célként kijelölt egységes irodalomfelfogáshoz vezet.

► Nagy Hajnal Csilla: Polipfarm. FISZ, Budapest, 2025, 129 oldal, 3000 Ft

Képzeljük el, hogy egy nap arra ébredünk, nem tudjuk, kik vagyunk. Idegen embereket, ismeretlen helyszíneket és soha át nem élt eseményeket pontosan fel tudunk idézni, miközben szeretteinkből – vagy az azoknak hitt emberekből – csupán néhány halvány vízió maradt. Önmagunkról alkotott képünk esetlegessé válik, minden attól függ, melyik emléknek vagy emlékcsonknak hiszünk. Egy idő után pedig nem is marad „én”, csupán egy többé-kevésbé izolált, a felismerhetetlenségig eltorzult világban kallódó szellemi roncs.

► Szerényi Szabolcs: Üres­ség­te­rá­pia. FISZ, Budapest, 2025, 102 oldal, 3000 Ft

A kötet első, Test című ciklusában figyelhetőek meg leginkább a Szerényi novelláira is jellemző morbid megoldások. Erre a legkézenfekvőbb példa a Rügyezés című vers, amelyben a szerző az emberi testből kinövő és végül azt felemésztő növény képét eleveníti fel, ami központi témája a Cserje című novellájának is. Mindkét alkotás úgy fejeződik be, hogy a természet felülkerekedik az emberi testen, abból táplálkozva elburjánzik. A vers vége azonban túlmutat ezen: „a lombok szétterülnek, / erezetük áhítozva nyúlik a fény után, / miközben odafönt oszladozni / kezdenek a felhők”. Ezzel a lezárással a folyamat kiterjed, a növényvilág nem csupán az individuum, hanem az emberiség felett is diadalmaskodik.

► Körösztös Gergő: Lágy szilánk. FISZ, Budapest, 2025, 68 oldal, 3000 Ft

Körösztös kreatívan játszik a poétika eszközeivel, láthatóan kimunkált és átgondolt a költészete. Ért a feszültségteremtéshez, és műveiben nincs üresjárat. Bár szabadversek izgalmas variációit alkotta meg, a klasszikus formák is inspirálták alkotásait. Például a Tavak, lovacskák és a Non onmis moriai, solum botulus című versekben a petrarcai szonett tiszteletre méltó szalonkabátját cseréli ki a kortárs költészet sportzakójára.