Augusztus 1-jén lett nyolcvanesztendős a forint. Jóval magasabb kort élt meg, mint az őt megelőző két hazai pénznem: a korona, amely harmincnégy évig, és a pengő, amely tizenkilenc évig volt forgalomban. Nyolcvan év nagy idő: több, mint a magyar emberek születéskor várható élethossza. Azoknak a száma pedig, akik még emlékezhetnek a forint bevezetésére, a lakosságnak már alig 1 százalékát teszi ki.

Már a választások előtt éles vita bontakozott ki a közvélemény-kutatással foglalkozó intézetek között arról, melyikük felmérése tükrözi a választói hangulatot. A vitába még kormánypárti politikusok is bekapcsolódtak: szakmaiatlannak, politikailag elfogultnak és manipulatívnak minősítve a kormányzattól független intézményeknek a Tisza Párt győzelmét jósló előrejelzéseit. A kormányhoz közel álló intézmények még a választás napján is egymásétól némileg eltérő számokkal, ugyanakkor egyöntetűen a Fidesz–KDNP győzelmét jövendölték, és a magas választói részvételből is a kormányoldal győzelmére következtettek. A szavazatszámlálás eredményei azonban szinte percről percre cáfolták meg a kormánypárti várakozásokat, s egyre inkább az ellenzék elsöprő győzelmét tükrözték. A szavazófülkék lezárása után alig több mint két órával Orbán Viktor már kénytelen volt elismerni a kormánypártok vereségét a Bálnában.

Az elmúlt hónapokban mind többször lehetett olyan kormányzati közleményekbe botlani, amelyek információi látszólag igazak, ám a valóságot mégis a tényeknek az összefüggésből való kiszakításával vagy „kreatív” kommunikációs technikák – csúsztatás, elhallgatás és túlzás – alkalmazásával elferdítve mutatják be, ezzel sokakat megtévesztve.

A Mercosur, vagyis a dél-amerikai országok Közös Piaca és az Európai Unió képviselői huszonöt évnyi előkészítés, tengernyi belső vita után január 17-én aláírták a szabadkereskedelmi megállapodást. Ezt a tényt, és hogy a megállapodást az Európai Parlament elé terjesztették jóváhagyásra, a vártnál jóval hevesebb tiltakozással fogadták több tagország gazdálkodói. Ezért sem meglepő, hogy az aláírást követően több EU-tagország, köztük mindenekelőtt Franciaország, Lengyelország és Magyarország kormánya fontolóra vette, keresetet nyújt be az Európai Bírósághoz az egyezmény hatályba lépésének megakadályozására.

Az adózás az amerikai függetlenségi küzdelem elindulásának emblematikus jelszava, a „nincs adózás képviselet nélkül” elvén keresztül elválaszthatatlanul kapcsolódik az újkori demokráciához, amelyben a polgárok adófizetésre kötelezése az adók kivetésébe és felhasználásába történő beleszólás jogához van kötve. A kapcsolat kölcsönös: a demokratikus folyamat legitimálja az adóztatást, míg az adózás biztosítja a bevételeket a közszolgáltatásokhoz, és megerősítheti a demokratikus intézményeket az újraelosztás és a közjavak finanszírozása révén. Ezért örvendetes demokratikus kezdeményezésnek tarthatnánk a nemrég útjára indított nemzeti konzultációt, hiszen a rendszerváltás óta először konzultál a kormány az állampolgárokkal közvetlenül egyes adókról, azok mértékéről, kedvezményeiről, és valamelyest arról, mire fordítsa a beszedett adókat.

Orbán Viktor miniszterelnök október 27-én a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában bejelentette, hogy a kormány 10-11 komoly kérdésben rövidesen újabb nemzeti konzultációt indít. Nem sokkal később a Miniszterelnöki Kabinetiroda politikai államtitkára, Dömötör Csaba, majd Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő mondta el, hogy milyen kérdések fognak szerepelni a következő nemzeti konzultációban. A kormányszóvivő szerint az új nemzeti konzultációban három olyan gazdasági témájú kérdés is szerepel majd, amelyekben Brüsszel – úgymond – megtámadta Magyarországot, és azt akarja elérni, hogy eltöröljük a rezsicsökkentést, a kamatstopot és az extraprofitadót.