► Malejkó Norbert: Peremtestek. Parnasszus Könyvek, Budapest, 2026, 188 oldal, 3750 Ft

Malejkó Norbert verseiben tárgyilagos, de érzékeny leírásokat kapunk számtalan különböző élet utolsó mozzanatairól; hangja nem az átszellemült szenvedőé, hanem a dokumentaristáé, aki nem szégyellt leereszkedni a perem lakói közé, és meghallgatni végső panaszaikat. Az első, Hospice című, ötvenstrófás vers az önkéntes szolgálat naplója: megelevenedik benne többek között a hölgy, akinek az volt a fixa ideája, hogy állva nem lehet meghalni, ezért fel-alá sétált a folyosón, olyan sokáig, hogy már az őt kísérő ápolók sem bírták...

► Szabó Imola Julianna: Kivétel a nincs. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2026, 59 oldal, 2999 Ft

A kötet poétikája a felmutatás aktusa köré szerveződik: megélt tapasztalatait látni és láttatni kívánja, nem pszichoanalitikusként elemezni, vagy vigaszt találni valamilyen hazug idealizmusban, minthogy „ha mindez nem történik meg velem, ma nem az vagyok, aki”. Éppen ebben áll az ereje, hiszen nem próbál megbékíteni, vigasztalni vagy olcsó tanulsággal traktálni.

Ivan Medješi: Evészet
Sinkó József: Betonkeverő
Plonicky Tamás: Hugyos malac
Kőhalmi Zoltán: Vegán disznótor

--------------------------------------------------------------------------------

► Rákóczy Anita: Beckett, színház, találkozások. Interjúk és interpretációk. L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2025, 212 oldal, 4490 Ft

Rákóczy Anita új könyvében tíz beszélgetéssel kívánja megerősíteni a meglehetősen foghíjas hazai Beckett-kutatást. Abban viszont túlteljesíti elsődleges vállalását, hogy nem csupán kutatók, de aktív vagy leendő alkotók, illetve színházkedvelők számára is új, termékeny perspektívákat nyit a becketti világról való gondolkodásban. A szerző az előadások történetét vizsgálja, s kilenc, a magyarországi Beckett-játszás számára kulcsfontosságú személy vízióinak és élményeinek segítségével egymáshoz képest olykor radikálisan más irányba tartó értelmezési lehetőségeket ismertet meg az olvasóval.

► Vecsei Márton: A menjek or­szá­ga. Szépirodalmi Figyelő Ala­pítvány, Budapest, 2025, 182 oldal, 3400 Ft

Mi sem támasztja alá az úton jó lenni filozófiáját jobban, mint a kötetben végig domináns humor. Márton számtalan a társadalom perifériáján élő emberrel találkozik utazásai során – hajléktalanok, hobók, drogosok, a mexikói munkatársa, aki nem térhet haza –, mégis, egy pillanatig sem kesereg nyomorúságukon, mert ők sem keseregnek, inkább velük nevet. Olykor magán is nevet, mint például a Mindegy, milyen sorrendben című novella zárlatában: „»És tényleg ennyire szereted az epizodikus történeteket?« »Igen!« »Akkor itt van ez a hatszáz tányér! Mosd el őket! Mindegy, milyen sorrendben!«”