(84.)  Mitől lesz valamiből olyan mű, ami évtizedekre beeszi magát az alapművek közé, és hiába bűzlik minden irányból a hamissága, ki nem lehet onnan mozdítani? A kis herceget (1943) nézem egy színházban, nem magyar előadás. Füst van benne, meg villódzó fények, meg magasztos beszéd, meg nagyotmondás. Csak a szívével lát igazán az ember, ami fontos, az a szemnek láthatatlan, meg a sok egyforma rózsa között meg kell találnod azt, amelyik a tiéd, amelyikkel törődtél, amelyiket szereted, mert az persze attól nem egyforma, hogy épp te szereted. Típusfigurákkal találkozik ez a felfedező, aki nem mellesleg gyerek, ezért kis herceg, és nem azért, mert ő a trón várományosa.

(83.)
Persze, szívesen.
Ez volt ma az első mondat, amit írtam. Fáj a torkom és fáradt vagyok, talán amiatt, mert van bennem ez a betegség. A viselkedés az olyan, hogy ki tudja bekkelni azt, hogy az embernek nincs épp ereje semmihez, de úgy tud működni, mint akkor, amikor volt még ereje. A viselkedés tulajdonképpen látszatkeltés, ami megkönnyíti mindenkinek az életet. A viselkedőnek azért, mert nem kell arról beszélni, hogy mi a baja. Nem néznek rá gyanakodva, hogy nem kellett volna-e otthon maradnia, mert így csak terjeszti a vírust vagy baktériumot, mindegy, valamit, amit nem jó terjeszteni.

Minden beláthatóság, amit szükségesnek tartunk egy jó mű létrehozásához, mind csak előfeltétel, ami nélkül biztos nem valósul meg, de semmi olyan előfeltevésről nincs tudomásunk, amikor biztosan megvalósul. A megvalósulás mégiscsak titok. Azok a munkák, amelyek kiszámíthatók, mondjuk egy tévésorozat, azok esetében nagyobb biztonsággal lehet bízni az eredményben. Ezek jó részében a szakmai tudás, gondosság és figyelmesség olyan arányban van jelen, hogy kevésbé érvényesül a tehetség esetlegessége.

A valóság folyamatosan változik, eltűnnek belőle dolgok, és mások lesznek ott, ahol a korábbi dolgok voltak, vagy épp semmi. A gyerekkorom nem elmúlt, hanem eltűnt. Nincsenek kaszák és nincsenek közös munkák, nincsenek kisgazdaságok, mert egy birtokos felvásárolta a földeket, ő termel ott igénytelen növényeket, repcét és búzát, és felveszi érte az uniós támogatást, abból él, az eladott gabona csak egy kis bónusz. Teljesen mindegy, hogy milyen lesz a termés, ez a föld csak őt és egy traktorost tart el, akinek alig akarnak havi pénzt adni, mert ki van szolgáltatva ennek az egy munkának. Tőlük függ, ha ők nincsenek, akkor mehet a vakvilágba segélyért, hogy legyen valami bevétele.

Végig olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg volt írva, mert vannak természeti törvények, és azokat nem az emberek találják ki, legfeljebb felfedezik. Volt korábban egy-két tragédia az életükben, de végül is nem olyan fontosak, az a válás a szülőknél, meg az anyukája, hogy olyan lett utána, amilyen lett, vagy a férfi apukájánál az az alkoholprobléma, ami aztán végzetes lett, de most minden helyreáll, mert amit ők indítottak, az egy teljesen tiszta lap, és nem is fogják engedni, hogy bekoszolódjon.

 Lemegyünk fürdeni, kérdezte a gyerek.
Nem, nem akarok lemenni, mondta az anya, most jöttünk fel.
Add neki oda a telefont, mondta az apa, azzal ellesz egy darabig.
Nem értettek egyet az olyan neveléssel, amilyenről most tanubizonyságot tettek, hogy elektromos kütyükkel kell a gyerek idejét kitölteni, hogy kevésbé szóljon bele az életükbe. Időnként megrovásban részesítettek más szülőket, akik a telefonon túl számtalan egyéb eszközzel halmozták el a gyerekiket. Ők csak a telefont. Ráadásul ezzel sem értenek egyet. Tulajdonképpen csak szükségmegoldásnak szánják, bár nem tudni ez a szükségmegoldás az idő hány százalékát tölti ki.