Mert engem senki nem vesz észre, gondolta a barnahajú lány, ahogy sétált a körúton, szokása szerint kijárt a körútra, egyfajta felderítésként, hogy miképpen is állnak a dolgok önmagával, mert engem nem ismer fel senki, gondolta tovább a gondolatot, hiába dolgozom a titkárságon, hiába elegyedek szóba a színházi bemutatók és koncertek után ismert és kevésbé ismert színészekkel, rendezőkkel, zenészekkel, menedzserekkel, nem ismernek fel, totálisan felismerhetetlen ember vagyok, persze gyerekkoromban sem ismertek fel (...)