Álmos is vagyok már, és fent a madarak is hipnotikusan kanyarodnak folyton az egyik irányba. A szemhéjam is csak arra jó, hogy álmodozni tudjak. Biztos másra is, de most tipikusan azt játssza az agyam, hogy ha két má­sod­perc­re becsukom a szemem, már forog a film. Mint az egyetemen az analízis-előadásokon. Nálunk mindig tele volt a terem. Én meg úgy hallottam, senki nem szokott előadásra járni. Ezt mondták azok, akik a többi egyetemre jártak, ezzel hencegtek, meg az 1,8-as szakátlaggal, ahol már a kettesükkel ösztöndíjat kaptak. Abból vették a sört meg a gitárra a húrokat.

Anyám meg az ő anyja kollégák voltak, és sokszor összejártunk, nyaralni is együtt ment a két család, így kötöttünk ki akkor is abban a kenesei kis nyaralóban, persze engem csak egy dolog érdekelt az egészben, és azt végül nem kaptam meg, de azért így is szuper két hét volt. Már évek óta oda jártunk, megvolt a kedvenc fagyizónk, a főttkukoricás néni is messziről üdvözölt minket, amikor felfújt matracokkal, úszógumikkal, meg a többi szarral felpakolva vánszorogtunk a strand bejárata felé, de még be sem fordultunk a sarkon, már hallani lehetett, ahogy Évi apja osztja az észt, azt nagyon értette az öreg, mindegy volt, hogy parkolás, politika vagy villanyszerelés a téma, ő mindenhez hozzá tudott szólni, mi meg alig bírtuk ki röhögés nélkül, amikor felettébb tudományos megközelítéssel kifejtette, hogy a megszáradt galambszar molekuláinak kötését csak a forró ecetes kóla képes feloldani, és még az sem teljesen.

A hagymát egy percre se merjem magára hagyni, mert talán még a végén nagy magányában (és a forró olajban) meg talál barnulni, és mire felnézek az egypercesekből, talán még két perc is eltelik, és akkor már késő – figyelmeztetett előre anyám –, a hagyma megég, megkeseredik az olajjal együtt, aztán mehetek ki elásni a kert végébe, felpattanhatok a biciklire, hogy a Kati zöldségesbe tekerjek a szakadó hóesésben, ahol felmarkolok egy újabb adag hagymaáldozatot, és közben átkozom Örkényt, hogy nem figyelmeztetett előre, miszerint hagymadinsztelés közben óvatosan fogyasszam a novelláit.