Egy kritikusi eszmény eltűnése
Lengyel Balázs kritikusi beszédmódja mára kiveszett a magyar irodalomból. Mi jellemezte ezt a beszédmódot? Mindenekelőtt egyfajta rácsodálkozás, az emberi egzisztencia mélyéig ható megragadottság, amit benne elsősorban a költészet váratlan nagysága ébresztett. „Mit tudnak ők, mit költő barátaink jobbjai, akik olyanok, mint mi, étel-ital, esetleg az ágy örömeivel telten, vágyaktól és fájdalmaktól vagy kicsinyességektől mozgatva, mégis elérnek egy másik emberi minőség határmezsgyéjére, olykor messze túl is jutnak rajta. Mi teszi azt, hogy bennük a szó fennmaradó vers lesz, nem csak egyszerű szócsengés”? Ehhez a megrendültséghez nagyszerű ízlés társult, érzék a hangnemekhez, a stílusokhoz, amit kritikával működtetett olyankor is, amikor a szépség, a nagyság megragadottjaként beszélt. „A metafora a parasztruhás szélről hajszállal stilizáltabb a kelleténél”, jegyzi meg Gelléri Andor Endre Hűvösvölgyi nászutasok című novellájának kezdőmondatáról, miközben magát a novellát briliáns remekműként méltatja. Lengyel Balázst elsősorban a költői, írói alkat érdekelte. Alkaton nem pszichológiai adottságokat értett, hanem azt a komplexitást, ahogyan egy költő, egy író a tárgyakat, az élményeket szemléli és alakítja a nyelvben.
A Kosztolányi-olvasás öröksége
Ketten egy új könyvről - Szilágyi Zsófia: Az éretlen Kosztolányi. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 296 oldal, 2990 Ft
Nem meglepő, hogy Szilágyi Zsófia szellemesen, könnyed nyelvi eleganciával ír, ami rendkívüli erény a mai irodalomtörténeti mezőnyben. A kötet szerepe nem vitás a pályáján: visszatér a korábbi Móricz-könyv részleteihez, összefoglalja a Kosztolányi kritikai kiadás közben szerzett tanulságokat, és egyfajta katalógusát adja a későbbi évek lehetséges kutatásainak. Ezekben szerencsésen van jelen Szilágyi Zsófia irodalomszociológiai érdeklődése. A lezárás és az újrakezdés fázisának egy olyan tanulmánykötet felel meg, amelyben ott van ugyan a monográfiákra jellemző feldolgozásmód lehetősége, de a könyv ennél nyitottabb kontextusokkal dolgozik, és ezért lazább, füzérszerű szerkezetet épít fel.
Az elfolyó térkép
Balla: Az apa nevében. Fordította Dobry Judit. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. 232 oldal, 2790 Ft
Mindhárom elbeszélés a szlovákok és magyarok lakta Dél-Szlovákia kisvárosias környezeteiben játszódik. Ebben a környezetben magyar az, aki kicsit ügyetlenebb, mint mások, aki nem végzi el jól a rábízott feladatot, míg szlovák az, aki derék és megbízható. Bárki lehet tehát magyar, és bárki lehet szlovák is. A bökkenő csupán az, hogy mindig utólag derül ki, mi is volt a feladat, és hogyan kellett volna jól teljesíteni. Jó megoldás egyébként többnyire nincs, tehát ha így nézzük a dolgot, Szlovákiában szinte kizárólag magyarok élnek.
Menekülttükör
Az elmúlt hetekben körülbelül félmillió ázsiai és afrikai menekült érkezett az 500 milliós lakosságú Európai Unió határaihoz, és az előrejelzések szerint még háromszor-négyszer ennyien érkezhetnek. Megjelenésüket messze megelőzte a róluk szóló beszéd. Magyarországon hónapokon át láthatatlan, történet és arc nélküli emberek gonosz szándékairól tudósítottak a kormányzati plakátok.
