Salamon János: A modern ész kritikája. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 368 oldal, 3990 Ft

Amennyire kritikus és bizalmatlan a szerző a modern kor emberével (néha szinte viszolygással vegyes megvetéssel ír róla), annyira kritikátlan és bizalommal teli a természetet illetően. Salamon értelmezésében – osztva az antik felfogást – az egyénileg és közösségi szinten is kívánatos emberi minőség, létmód (a szónak legtágabb: intellektuális, morális és esztétikai értelmében) nem az amorális és irracionális természetnek mintegy korrekciójaként tételeződik, hanem éppen fordítva: a természet részeként nekünk magunknak illene egy eleve harmonikus, hierarchikusan szervezett, önmagában jó (morális) és értelmes (logosszal bíró és ésszel felérhető) Egészhez közelítve felnőnünk, így elnyerve ezzel emberi méltóságunkat és értékünket.

Alexis de Tocqueville: A demokratikus despotizmus. Ádám Péter válogatásában, fordításában és elő­sza­vával. Qadmon Kiadó, Bu­da­pest, 2020, 220 oldal, 3270 Ft

Családi gyökerei ellenére Tocqueville üdvözölte ugyan a demokratizálódás elkerülhetetlen térnyerését (amit ráadásul a Gondviselés elkerülhetetlen eseményének tartott), tisztában volt az előző korok arisztokratikus társadalmainak súlyos igazságtalanságaival, mégis fájlalta mindazt, amit végleg elveszni érzékelt: a káosz veszélyével szemben a kiszámíthatóságot, stabilitást; az egyenlő, de személytelen emberi kapcsolatok helyett az egyenlőtlen (és persze igazságtalan), de meghitt, bensőséges kötelékeket úr és szolga között. Keserűen állapította meg azt az antropológiai igazságot, miszerint az emberek zöme hajlamosabb többre értékelni az egyenlőséget a szabadságnál. Hiszen: „A politikai szabadságot csak nagy erőfeszítések árán veheti birtokba az ember, csakis akkor élvezhetjük, ha előzőleg nem kevés áldozatot hozunk érte” (85.). „A politikai szabadság elvesztéséhez azonban annyi is elég, hogy hagyjuk kicsúszni a kezünkből – és máris odalesz.” (84.)

Georg Simmel: Schopenhauer és Nietzsche. Fordította Berényi Gábor. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 230 oldal, 4000 Ft

A szerző pszichologista módszertana minden sajátszerű korlátjával együtt is kiválóan példázza a tényt, hogy nem is olyan régen a pszichológia, a lélektani megközelítés még a filozófiai gondolkodás organikus részét képezte, s korántsem vált el attól úgy és olyan élesen, mint a későbbiekben. Simmel tehát indítékok, motívumok, szükségletek, „ösztönök” nyomába szegődik: a schopenhaueri, illetve a nietzschei gondolatokat nem elsősorban azok plauzibilitása, tapasztalati vagy metafizikai érvényessége alapján elemzi és kritizálja, hanem mindenekelőtt lélektani aspektusból vizsgálja. Simmel finom arányérzékét, szubtilis vizsgálódásait egyszerre jellemzi tárgyilagosság és alig leplezetett személyesség: sem az egyik, sem a másik szellemi nagyság vonzásának sem engedi át magát teljesen, ám nem is hűvös szemlélőként tekint rájuk.

Hudy Árpád: A modernitás re­me­téje – Nicolás Gómez Dávila: Szél­jegyzetek a töredékek katedrá­li­sá­hoz. Irodalmi Jelen Kiadó (Con­cord Media), Arad, 2013. 108 ol­­dal, 1400 Ft

Josef Seifert: Vissza a magánvaló dolgokhoz. Fordította és szerkesztette Szalay Mátyás. Kairosz Kiadó, Budapest, 2013. 432 oldal, 4400 Ft

Vajda Mihály: Túl a filozófián. Typotex Kiadó, Budapest, 2013. 304 oldal, 3200 Ft

Friedrich Wilhelm Nietzsche: Igazságról és hazugságról nem-morális értelemben. Fordította Óvári Csaba. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2012. 96 oldal,2400 Ft

Friedrich Wilhelm Nietzsche: Vegyes nézetek és mondások. Fordította Óvári Csaba. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2012. 141 oldal,2800 Ft

Leszek Kołakowski: Mit kérdeznek tőlünk a nagy filozófusok? Fordította Pálfalvi Lajos. Typotex Kiadó, Budapest, 2012. 250 oldal,2900 Ft

Viktor E. Frankl: A szenvedő ember. Patodícea-kísérlet. Fordította Bruncsák István és Kalocsai Varga Éva. Jel Könyvkiadó, Budapest, 2012. 176 oldal,1800 Ft