► Quentin Meillassoux: A végesség után. Fordította Losoncz Márk és Sipos Balázs. Kijárat Kiadó, Budapest, 2025, 198 oldal, 3900 Ft

Meillassoux célja az (ember nélkül értett) abszolútumnak, annak a „Nagy Odakintnek” a visszahódítása és rehabilitálása, amelyet a metafizikával együtt Kant színre lépése óta elveszni érzékel, elismerve itt, hogy a bármely valóságot racionális okra visszavezető vagy Legfelsőbb Létezőt előfeltételező dogmatikus metafizikának csakugyan végleg leáldozott.

► Czopf Áron, Horváth Márk, Lovász Ádám: Nonmodern – A kí­vü­li­ség szfé­ri­kus elmélete. Batthyány Lajos Ala­pít­vány, Bu­da­pest, 2024, 316 oldal, 4200 Ft

A Nonmodern szándékosan sűrűre szőtt, nehezen emészthető szöveg. Mintha a barokkosan burjánzó, nyelvi leleményekben és neologizmusokban tobzódó, határokat feszegető írásmód stiláris felfokozottsága a maga egydimenziós kiterjedésében próbálná leképezni a nonmodern valóság végtelenbe hajló, sokdimenziós komplexitását. Ez a valóság a „barokkáosz” valósága, és felfoghatatlanul heterogén: szférák, valóságbuborékok beláthatatlan perspektíváját idézi, melyeket „hibridek, embergépek, mitikus alakok, gépek és titokzatos dolgok” népesítenek be. A nonmodern vízió elfordul a modernitás, s különösen a felvilágosodás haladáseszményétől, a vég nélküli fejlődés és növekedés öngerjesztő lázálmától, de közben szándékosan nem nyújt egzakt, definitív válaszokat.

► Bene Adrián és Tari Gergely szerk.: A kegyetlenség elméletei. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2025, 348 oldal, 5400 Ft

A kegyetlenség elméleteiben tizenhét tanulmány olvasható. Irodalmárok, filozófusok, társadalomtörténészek, jogteoretikusok szólalnak meg benne, de megjelenik az elkerülhetetlennek bizonyuló szociálpszichológiai aspektus is. Egymáshoz lazán kapcsolódó, nagyon eltérő megközelítésű, hangvételű és jelentőségű munkák kaptak itt helyet, amelyek aligha születtek volna meg Barcsi korábbi kötete nélkül.

► Oswald Spengler: Válogatott beszédek és tanulmányok I. For­dí­tot­ta Németh Bálint. Caeta Könyv­kiadó, Budapest, 2024, 132 oldal, 9990 Ft

Spengler már magnum opusának recepciója során kénytelen volt szembesülni azokkal a vádakkal, félreértésekkel, amelyeket tisztázni próbál Pesszimizmus? című, önálló kis kötetben is megjelenő tanulmányában. Ezzel az immár teljes egészében magyarul is olvasható, megvilágító erejű és jó pár sarkos, egyértelműen provokatív állításával vitára ösztökélő munkával indul a Válogatott beszédek és tanulmányok I. címmel megjelent kötet, amely a cím ígéretéhez híven Spengler rövidebb értekezéseiből, valamint különböző események apropóján elhangzott és lejegyzett beszédeiből nyújt válogatást.

► Olay Csaba szerk.: Klasszikus egzisztencializmus. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2024, 140 oldal, 2990 Ft

Ha valaki hozzám hasonlóan arra számítana, hogy e kötet esetleg referenciaként citálható a későbbiekben, leginkább mert kimerítő igénnyel tárgyalja az egzisztencializmust és az itt említhető meghatározó gondolkodókat, írókat, annak bizonyosan csalódnia kell. Talán a reménykeltő, de félreértésre okot adó címválasztás jelenti a kötet legnagyobb hiányosságát. A bevezető sorokból megtudjuk, hogy „a »klasszikus« jelző azt hivatott kiemelni, hogy e szerzők álláspontjának közös nevezője az egyéni emberi létezés, pontosabban az egyénként való létezés tematizálása”, tehát itt nem az egzisztencializmus klasszikus képviselőiről esik szó, mint ahogy azt előzetesen sejtenénk.

Barcsi Tamás: Embertelenség az együttérzés korában – Filozófiai vázlat a kegyetlenségről. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2023, 256 oldal, 3900 Ft

A kegyetlenségnek különösen a nyugati civilizációban napjainkig fennálló problematikáját tematizálja Barcsi Tamás frissen megjelent könyve. A vizsgálódás bevallottan filozófiai szempontú, mindamellett a szerző gazdagon merít a hazai és nemzetközi irodalomtörténetből és a filmekből, illusztrálva, plasztikusabbá téve és értelmezve az éppen tárgyalt, válogatott elvetemültségeket. Kötete elején Barcsi világossá teszi: a kegyetlenség értelmezhetetlen az emberi viszonyokon kívül, mintegy aláhúzva a Sartre Zárt tárgyalás című drámájából elhíresült aforizma  igazságát.

► Farkas Attila Márton: Spiritusz. A Tan Kapuja, Budapest, 2022, 283 oldal, 3500 Ft

A Spiritusz mind formai, mind tartalmi tekintetben méltó őrzője és folytatója a klasszikus európai bölcseleti hagyománynak: öt, más-más alkotói korszakában megírt és eltérő témákat boncolgató esszét, valamint egy kakukktojást, egy sci-fivel fűszerezett, dialógusformába öntött, posztmodern tónusban megszólaló, amúgy sziporkázó „szolipszisztikus rémdrámát” tartalmaz. Utóbbit az irodalmat kedvelők is értékelhetik: Giordano Bruno kivégzése előtti, lidércnyomásos éjszakájának egyszerre baljós és komikus hangvételű, fiktív párbeszédét olvashatjuk az elítélt és inkvizítora között.

► Viktor E. Frankl: Az élet értelméről. Fordította Kalocsai-Varga Éva. Libri Kiadó, Budapest, 2022, 145 oldal, 3499 Ft

Az emberi élet értelmének és értékének alfája és ómegája Frankl szerint az, ha tulajdonképpeni bensőnket, Önmagunkat tudatosan és felelősen felvállaljuk, s ha az életet nem adottságként, hanem „feladottságként” éljük meg. Egy sakkfigura helyzetéhez hasonló szabadsággal. Az életértelem a bennünket folyamatosan kihívások elé állító, privát sorsunk által feltett kérdésekre adott személyes válaszainkban, választásainkban, s az így megvalósuló értékekben teljesedik ki, melyet a lényünktől elidegeníthetetlen, szabad Önmagunk hoz meg. Békeidőkben ez alkotó, aktív és kifelé irányuló módon történhet, embertársainkhoz kapcsolódva, a közösség számára hasznos módon; vagy passzívan, az átélés által, például úgy, hogy szeretnek minket, vagy a természet befogadása, műélvezet révén. S ha minden Egész eltörött már, ha a biztos halállal kell farkasszemet nézni, akkor ez az Önmagunk az, amely tudatosan és szabadon magára veheti elkerülhetetlen sorsát és szenvedését.

► Tornai Szabolcs: Szófia. Gon­do­lat Kiadó, Budapest, 2022, 340 oldal, 3950 Ft

Tornai regényének háromdimenziós mélységét, eleven személyességét kétségtelenül az egyes szám első személyben megszólaló, önfeltáró és önmarcangoló én adja. Ha az olvasó nem különösebben tűnődött el soha létezésének mélyebb értelmén és elkerülhetetlen krízisein, nem tekintett alá sztratoszférai magasságból önnön hangyalétének sürgésére-forgására, megteszi ezt helyette többé-kevésbé átélhető módon az elbeszélő maga. Ez az én esendő, gyarló, kétségekkel teli és szenved.

A Policy Solutions Politikai Elemző Intézet nemrégiben tette közzé tanulmányát, amelyik a honi társadalmi többség értéktérképének kontúrjait vázolja fel (www.policysolutions.hu). Jómagam egyszerre találom érdekesnek és riasztó tanulságokkal szolgálónak e kutatást, tekintettel arra, hogy a kapott eredmények interpretációja már miránk, befogadókra marad: a szikár megállapítások, diagramok és számsorok révén bizony jó néhány elgondolkodtató ténnyel is szembesülhetünk.

Erich Neumann: Mély­pszi­cho­ló­gia és új etika. Fordította Horváth Pet­ra. Oriold és Társai Kiadó, Bu­­da­pest, 2021, 150 oldal, 2940 Ft

Ha meg akarjuk érteni az ember viszályokkal és a háború rémével örökké terhes, konszolidációra képtelen közösségi létezését, akkor – morális értékítéleteinket és prekoncepcióinkat félretéve – mindenekelőtt az emberi tudat természetét, a tudat sajátos működését kell megértenünk. Az ember hasadt lény: Freud rámutatott az egyéni tudattalan túlhatalmára és jelentőségére, Jung kiterjesztette ezt a legtágabban értelmezett emberiségre a kollektív tudattalan fogalmával és valóságával, Neumann pedig továbbgondolta Jung örökbecsű tanait, és levonta a belőlük következő radikális tanulságokat.

Frank Martela: Az élet csodaszép. Fordította Merényi Ágnes. Corvina Kiadó, Budapest, 2021, 184 oldal, 3990 Ft

Könyve elején Martela a létezés abszurditásából indul ki. Nem hamisítja meg az általában vett élet jelentéktelenségének, mulandóságának tényeit, valamint azt sem, hogy minden érték és cél önkényes, így tehát az univerzum maga nem nyújthatja számunkra önmagában az áhított teljességet. Nem baj, mondja a szerző, akire e felismerés nem dermesztőleg hat, hanem épp ellenkezőleg: „én a magam részéről boldogan felhagyok az élet értelmének keresésével azért, hogy az igazán fontos kérdésre koncentráljak: Hogyan éljek értelmes életet?” Tegyük hát a létezés abszurditását és vele metafizikai vesződéseinket zárójelbe.