► Muszatics Péter: Budapest most. Helikon Kiadó, Budapest, 2025, 327 oldal,   6499 Ft

A könyv tehát egyaránt ajánlható antropológiai leírásként és kulturális bédekkerként mindazoknak a külhoni és hazai olvasóknak, akik kíváncsiak Budapest különböző részeire – a részletes tartalomjegyzék jól segíti a városrészek térképre vetítését, így mindenki könnyen megkeresheti az őt érdeklő területeket. Ajánlható azoknak is, akik szeretnék megtanulni, hogyan legyenek otthon egy városban, amely nem a szülőhelyük: megtanít nyugodtan és intenzíven figyelni, odahajolni a dolgokhoz, megtanít arra, hogy értékeljük elődeink munkáját.

► Böröcz József: Hát ez ilyen. For­dí­tot­ta Barabás András. Gondolat Kiadó, Budapest, 2026, 320 oldal, 6000 Ft

A kötet legfőbb értéke a tudatosan megélt társadalmiság mintáinak szisztematikus felrajzolása, amelyben életszerűen kapcsolódnak össze a mikroszintek és a korábban többnyire statikus szociológiai kategóriák által leírt makroszintek. Személyes történeteiben távolságtartó módon elevenedik meg a jól ismert kelet-közép-európai abszurd létélmény, az összebékíthetetlen dolgok összebékítése a túlélés érdekében: a „nem stimmelről” gondolta azt, hogy „normális” (155.).

► Stefano Bottoni: Balsors, akit régen tép? Történelmi kalauz egy új nemzedéknek. Alhambra-Press Kommunikációs Kft. – Magyar Hang Könyvek, Budapest, 2025, 232 oldal, 5990 Ft

Ebben a helyzetben különösen fontos Bottoni figyelmeztetése, de történelemtanárként úgy gondolom, hogy az utánunk jövőknek hangosabb figyelmeztetés kell, mint ez az udvarias micimackói segélykiáltás. Ők már durvább világban fognak élni, mint a mi békeviselt, felvilágosodáson nevelkedett nemzedékünk. Tudniuk kell azokról a mélyebb okokról, amelyek miatt mindmáig érvényes József Attila Hazám című verse. Tudniuk kell arról, hogy a pusztán politikai megközelítés (ki győz majd a választásokon) önmagában nem oldja meg bajainkat: Esterházyt átfogalmazva, a megszállók időnként elmennek, de a Duna és mi itt maradunk. Tudniuk kell azt is, hogy a történeti mintázatok roppant időállóak: a rendszerváltások idején többnyire látni véljük a fényt az alagút végén, de nem kizárható, hogy  most is a hátunkon cipeljük az alagutat.

► Harvey Max Chochinov: Mél­tó­ság a gyógyításban. Az or­vos­lás emberi oldala. Fordította dr. Zsák Éva. Oriold és Társai Kiadó, Bu­dapest, 2025, 253 oldal, 7560 Ft

A kötet legfőbb újdonsága a magyar olvasók számára az, hogy az orvosetikai elvárások palliatív szemlélet keretében íródnak le, ami révén az orvoslás ügye szorosan érintkezik az emberi létezés – élet és halál – alapkérdéseivel. Chochinov a „terápiás alázat kvintesszenciáját” a következőképpen fogalmazza meg: „Jellemzője az a készség, hogy annak ellenére jelen akarunk lenni a terápiás helyzetben, hogy nincs meg­ol­dá­sunk az alapvető egészségügyi prob­lémára, mégis képesek vagyunk elviselni a klinikai találkozás érzelmi intenzitását” (182.). Ennek a szem­léletnek a gyakorlati megvalósítását segítik a könyvben részletesen kifejtett szempontrendszerek – a méltóságmegőrző gyógyítás ABCD-­je, az optimális terápiás kommunikáció modellje, amelyek mind az orvosok, mind a betegek számára fontos tanulságokkal szolgálnak.

„Mindig ez. Soha más. Mindig a próbálkozás. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra.
Bukj újra. Bukj jobban.” (Samuel Beckett: Előre vaknyugatnak)

 

„Olyan már, mint egy menekülttábor,

Mindenki itt van, aki nem elég bátor.”

(Európa Kiadó)