► Mohácsi Balázs: Újabb narancsok gurulnak el. Prae Kiadó, Bu­da­pest, 2026, 472 oldal, 5990 Ft

Az elbeszélés ellenáll a totális tapasztalatként történő befogadásnak: életesemények – például a „mamácska” tragédiája: összeesése, az otthonában rátalálás, a kórházba juttatás napja; a pályázatokat kísérő workshopok leírásai; az apától megörökölt szőlő gondozásának érzékletes krónikája („A permetezés művészet”, 21.) – egyszerre nagyon közvetlen és szétreflektált elbeszéléseit olvassuk, rengeteg, különféle formájú és műfajú költeményt (egy külön dolgozat tárgyát képezheti majd a mű recepciójában a versanyag áttekintése), szótárregény-fejezetet, félszáz oldalnyi idézetgyűjteményt („mottóügyek”, három fő téma köré csoportosítva: az én elbeszélésének nehézségei, a halál kérdésköre, a dél-dunántúli táj apoteózisa), a végül elnyert ösztöndíjról tudósító 400 hexametert, kalligrammákat, képi kollázsokat (amelyek hol narancsokat, hol szerzői arcképeket hasznosítanak), esszészerű gondolatfutamokat, (meta)fik­ciós és szürreális prózai betéteket, avant­gárd szövegalkotásokat. (Tegyük hozzá: a könyv tördelése is mesteri.)

► Vészits Andrea: Ábris és az azúrkék patkány. Bölecz Lilla rajzaival. Pagony Kiadó, Budapest, 2025, 160 oldal, 3590 Ft

A másfél száz oldalas könyv gazdag és összetett szempontendszert sűrít, többféle kérdésirányt is fölvet, a szálak egyben tartása viszonylag sikeresnek mondható. Van egy kisfiúnk, Ábris, aki – Nilsszel ellentétben – már a mű elején „rendes” gyerek („Ábris kitűnő tanuló volt, és a falfirkálási szenvedélyétől eltekintve nagyon jó gyerek”, 8.), ám mindennapi rendjét erőteljesen befolyásolja az, hogy komoly szőrallergiája van. Emiatt nagyon erős szülői féltésben és (óvó, jó szándékú) kontroll alatt él, nem érintkezhet szőrös lényekkel, és még így is gyakori látogatója az orvosi ügyeleteknek.

► Papp-Sebők Attila: Káté. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2025, 80 oldal, 3000 Ft

Kiváló a kötetcím. Feszes, erőteljes és kézírást imitáló, nem is könnyen kiolvasható formájában remekül mutat a Szabó Imola Julianna tervezte borítón. Súlya van jelentését illetően is. A káté a keresztény hittételek rendszerezett bemutatásait tartalmazó „katekizmus” szó rövidítése. Célja, hogy világosan utat mutasson a dogmatika labirintusában, és ezzel segítse a helyes kegyességi gyakorlatot is. Szűkebben a kálvini hitelveket taglaló, máig kanonikus módon használatos Heidelbergi Kátéra utal, amellyel bizonyos mértékig minden konfirmációra készülő református fiatalnak meg kell ismerkednie.

► Simonfalvi Ancsa: A csodálatos nagymamó. Török Bianka rajzaival. Pagony Kiadó, Budapest, 2025, 62 oldal, 4990 Ft

Simonfalvi Ancsa első gyerekkönyve, az Agócs Írisz illusztrálta 2023-as Ali karácsonyi vacsorája elnyerte a HUBBY (Magyar Gyerekkönyv Fórum) Év Gyerekkönyve Díját (elsőkönyves kategóriában), 2024-ben pedig megjelent A csodálatos nagyapó Török Bianka képi világában, a Pagony Kiadónál. A történet szerint Jerkó, a kisfiú a nagyszüleinél nyaral egy Lapu nevű faluban, ahol különféle kalandokba keveredik. Mindegyik történet alapszerkezete ugyanaz: Jerkónak lesz valamilyen kívánsága, vágya (például homokozni szeretne, lombházat építeni, csónakázni, biciklizni, talál egy régi könyvet stb.), amelyet a nagypapája egy „hohohohó, kisunokám!” felkiáltással neki is áll teljesíteni. Ez a szófordulat a Mikulás kívánságteljesítő figurájával kezdi rokonítani a nagypapát...

► Ráday Zsófia: A Csendkirály győzelmi beszéde. Okapi Press, Budapest, 2025, 96 oldal, 3790 Ft

Ráday Zsófia első kötetének jellemzője mégsem a concept-jelleg, az üres szöveg, hanem a szóáradat. Elképesztő gazdagságú nyelvi képződményekkel találkozunk, burjánzik a televény, virul a játék, fickándozik a szellem, elemében van a fantázia, szellemmel teliek a lapok. A kötet magánmitológiája egyszerre táplálkozik a gyermekkor tapasztalataiból, hitélményekből, népi folklórból, olvasmányokból és a jelenkor társadalmi valóságából. A ciklusok, amelyek közt sok átjárás van, valamelyest koncentrálják a különböző témákat (hit, női tapasztalat, gyermekkor-iskola, vidékiség).

► J. R. R. Tolkien: A hobbit, vagy: Oda-vissza. Rajzolta David Wen­zel, a szöveget átdolgozta Charles Dixon és Sean Deming, fordította Gy. Horváth László és N. Kiss Zsuzsa. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 193 oldal, 7499 Ft

Zsákos Bilbó és tizenhárom törp társának csodás történetét azóta számos médiumra adaptálták, ezek egyike David Wenzel képregénye (graphic novel), amely eredetileg 1989-ben jelent meg, három füzetre bontva, de gyorsan követte a puha borítós egybefűzött változat is, amely a 2002-es első hazai megjelenés forrása is lett (Ciceró Könyvstúdió). A tavaly szeptemberi kemény borítós kiadást megelőzően két jelentősebb átdolgozást ért meg a könyv (2006, 2012), melyek során az eredeti festmények színezése is módosult (melegebb tónusa lett), illetve több pluszoldallal bővült az elbeszélés. A 2025-ös, további kiegészítésekkel élő, illetve egy, a képregény elkészülésének műhelytitkaiba is bevezető szerzői utószóval ellátott változatot olvashatjuk most magyarul is.

► Zilahi Anna: Gyengédség. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 3499 Ft, 96 oldal

Zilahi Anna második verseskönyve rendkívüli módon gazdag, remekül szerkesztett anyag, kincseinek ez az írás csak töredékét képes megmutatni. Szóba sem tudtam hozni olyan műveket, melyekhez oldalnyi jegyzetet írtam, s amelyek rezonálnak bennem (mint az elsüllyedt Titanic roncsai között lélegző zongorán egy fiktív Ligeti György-művet életre keltő polip-zongoristákra írt Polypsisme, vagy a gyengédség gyakorlata és az én és a másik kapcsolata szempontjából kulcsfontosságú, a Terminátor-­filmet genderkódok szerint is játékba hozó, egy rovarirtás helyzetéből kibontakozó Kozmosz). Egy kötet, amelynek líraisága zsigerileg izgató, s amelynek ötlettelisége ösztönzően borzongató.

► Keresztesi József: Az elveszett szaloncukor. Illusztrálta Szi­mo­ni­desz Hajnalka, Móra Könyv­kiadó, Budapest, 2025, 128 oldal, 4499 Ft

Keresztesi József nagyon egyedi gyerekkönyvíró: a Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza (2018) egy fergeteges verses meseregény Anyegin-strófában íródva, a Mit eszik a micsoda? (2015) pedig a magyar nyelvű nonszensz-badar költészet irgalmatlanul szórakoztató darabja. Nincs hiányérzetem, hogy a Keresztesi-féle felforgató, tűzijátékszerű poétikának jelen kötetben kevés nyoma van – a versbetétek a tőle nem várt módon hagyományosabb modalitásúak, egyszerűbb szerkezetűek, az elbeszélő szöveg pedig üdítő módon sallangmentes, sem alul-, sem túlírt, Keresztesinek rendkívül jó érzéke van egy ilyen (gyerek)prózai szöveg élvezetes és humoros megírásához, és Szimonidesz Hajnalka képi világáról is hasonló mondható el: ízléses és érzékletes, könnyen befogadható.

József Attila kegyetlenül szellemdús, irodalompolitikai értelemben öngyilkos Babits-kritikája (Az Istenek halnak, az Ember él. Tárgyi kritikai tanulmány Babits Mihály verseskötetéről, A Toll, 1930. január 10.) több tekintetben lehet tanulságos a ma kritikusa számára is – mind retorikai, mind attitűdbéli szempontból. A megírás és közlés gesztusa kétségkívül bátor, mondhatni: vakmerő. Nekiment egy nagy és elismert költőnek, a kor vezető irodalmi kurátorának, nem óvatoskodva, visszafogottan, hanem egyre gyorsuló tempóban, lendületből, időnként érezhetően indulatból is – hogy milyen motivációi lehettek József Attilának az írás elkészítésére, arról e helyütt nem szólok, mint ahogyan az utóéletről sem – mindez irodalomtörténet, alaposan feltárt helyzet. Számomra ezúttal a mű felépítése, valamint retorikája érdekes.

► Peer Krisztián: Bizony. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 76 oldal, 1999 Ft

A kötet vizuálisan megbolygatott mottóegyveleggel nyit, Karl Maytól két idézettel is találkozunk, a „bölény” szó, illetve angol megfelelője, a „bison” is előfordul benne, s ez persze beleszól a kötetcímbe is: „bizony”. Számomra kissé feleslegesen, nem mondom, hogy nem ad ez plusz réteget hozzá, de ez a réteg olyan, mint egy közepesen elkészített hab a tortán, valójában a torta a lényeg. Mi a jó ebben a könyvben? Az, hogy Peer elsajátított mestersége birtokában mer bátor lenni. Játszik a nyelvvel, nem azzal a veretes magabiztossággal és csínnel, mint a föl-fölbukkanó barát és pályatárs Térey János, nem azzal a sallangmentes, magától értetődő egyszerűséggel és súllyal, mint az első vers címzettje, Kántor Péter, hanem mint egy tapasztalt rockzenész, aki már valamin túl megteheti, hogy megmutatja, nem csak hogy mit tud, de azt is, mit mer: improvizál (legalábbis úgy tesz, mint aki), belecsap a húrokba, máshol visszafogja, néha talán megsérti a fület, máskor a szív mélyére döf. Játszik, de úgy, hogy kicsit belepusztul. „És kismester azért voltam” – írja, s a múlt idő igazságát nyugtázhatjuk; a jelenben túlnőtt ezen. Hogy mivé, az rajta (is) múlik.

► Ketten egy új könyvről – Többes számban. Párbeszédben Hervay Gizellával. Szerkesztette Balázs Imre József és Korpa Tamás, Kusztos Júlia illusztrációival, Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2022, 250 oldal, 3300 Ft

A közölt versek önmagukban vett színvonaláról is lehetne beszélni, de ezúttal megközelítésünk más szempontot kíván. Ha a párbeszéd-létesítés jellege, mikéntje, sikeressége felől tekintünk a gyűjteményre, akkor azt mondhatjuk, hogy vannak egyfelől az hommage- és gesztusszövegek, illetve olyanok, amelyeknél a kapcsolódás miértje, avagy a beválogatás kikényszerítettsége kérdőjeles marad – legalábbis egy olyan olvasó számára, mint recenzens, aki nem feltétlen látja át az összes kapcsolódás megértéséhez szükséges mélységben sem Hervay, sem az antológiaszerzők életművét. De talán nem is szükséges. Mindenesetre számomra azok a versek voltak elsősorban érdekesek, ahol azt éreztem, hogy nem (csak) gesztus- és utalásszintű kötések alakulnak ki, hanem mintha a vers folytatni, továbbgondolni, továbbírni, átsajátítani igyekezne azt a komplex szerkezetet, amelyet nevezzünk Hervay-poézisnek, s ez magában foglal poétikát, retorikát, tematikát, éthoszt és lexikont is (persze, nem ugyanolyan mértékben).

Ketten egy új könyvről – Fehér Renátó: Torkolatcsönd. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 80 oldal, 2499 Ft

Fehér Renátó új könyve olvashatatlan. Vannak, persze, benne, szépen elolvasható versek is, de a szövegek egy jó része bizony kibújik a klasszikus líraolvasás kereteiből. Néha el kell forgatnunk a könyvet, látnunk, észlelnünk a sajátos jeleket, melyek egy része a nyomtatott írás tipográfiai alakjait hasznosítja (zárójelek, üres szóközök, kötő- és gondolatjelek, szóbontás stb.), más részük a monitor egyéb ikonjait idézi meg (a lenémított hangszóró jelét például), megint mások a kézírásos rögzítéshez és a számítógép előtti kultúrához kapcsolódó képeket, alakzatokat: a vonalas füzet mintája, kisatírozott részek, kottaírás, görbe vonalakkal áthúzott szöveg, kézzel írott noteszlapok fotói.

Mezei Gábor: Száraztenger
A ránk bízott kert
Felhőpárna
Anne Sexton: Élj vagy halj meg

Markó Béla: A haza milyen? Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 160 oldal, 3500 Ft

A haza fogalmán való töprengés egyáltalán nem nevezhető újkeletűnek a költő életművében. Egyebek mellett a 2013-as Csatolmány kötet több költeménye központi problémaként kezeli a hazához, illetve, részben kisebbségi kontextusból, a magyarsághoz fűződő viszonyt. Valójában az a helyzet, hogy az új könyv esetében a cím – A haza milyen? – egy-két verset (például a kötetzáró címadó művet) leszámítva nem feltétlenül jelent szigorúan tematikus megközelítést. Sokkal inkább körüljárásról, körülírásról van szó, illetve arról, hogy a kérdést úgy érthetjük, hogy miként élünk (milyen) hazákban, mi minden kerül kapcsolatba a – ki-ki számára másképpen megképződő – hazával? Mindebben kiemelt szempontként mutatkozik meg a nyelv kérdése.

Címtelen föld – fiatal erdélyi me­tamodern líra. Szerkesztette André Ferenc és Horváth Benji. Hervay Köny­vek 1., Erdélyi Híradó–Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Bu­da­pest, 2020, 304 oldal, 2900 Ft

A metamodern olyan fogalom, amely a posztmodern utániság érzésének tapogatózó megragadási kísérlete. Egyebek mellett olyan címszavakkal kísérelhetjük meg leírni, mint oszcilláció (modern és posztmodern jellemzők között), különböző reflexiós szintek és attitűdök egyidejű jelenléte (közvetlen/egyenes és ironikus, kételyteli és lelkesült, melankolikus és reményteli, depresszív és progresszív, elleplező és őszinte, bevonódó és apatikus, személyes és politikus), posztideologikusság, posztirónia, hibriditás stb. Rendelhetőek hozzá természetesen elméletírók (Robin van den Akker, Hanzi Freinacht stb.) és művészeti praxisok (például a LeBeouf–Rönkkö–Turner trió), irodalmi formák (például David Foster Wallace) is, bár a koncepció eredete alapvetően képző-, illetőleg performanszművészeti. Ugyanakkor valószínűleg lehet érvelni amellett, hogy amit metamodernként írunk le, az tulajdonképpen az egyébként plurális és összetett posztmodern komplexum részeként is elbeszélhető (mi volt előbb, a reflektálás vagy a megelőzöttség?).

Kállay Eszter: Kéz a levegőben. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 64 oldal, 1999 Ft

A hézag című szerelmes versben szerepel: „néha nem tudom, hol végződöm, csak keresem, hogyan kapcsolódom a földhöz”. Olykor én is így éreztem magam olvasóként. Sokféle hézagot ölel magába ez a vers: a mondatok, a fogak, a napok, a lépések közöttit, és valahogy afelé gravitál a szöveg, hogy a lényeg, az egymásra találás inkább ezekben a szünetekben van, s nem a szolid formákban. Ez szép. Ugyanakkor ez a költészet a közös tapasztalaté, s nem az idegenségé. Ha nem értjük egymást félszavakból, nem ismerjük egymás szüneteit, ha nem tudunk az utalásaival összekacsintani, ha nem örülünk egymás jelenlétének, akkor nem feltétlen ad meg minden segítséget a szöveg ahhoz, hogy a mással történő megváltoztató találkozásként fogadjuk be

Iveta Merglová: Ema elvan
Tóbiás Krisztián: A mikulás rakétája
Szabó Imola Julianna: Holtak aranya, holdak ezüstje
feLugossy László–Puha Ferenc: Ez már babám a szubmélység – Híd-avatás

Korpa Tamás költő, szerkesztő az Egy híd térfogatáról és az Inszomnia című verseskönyvek után a közelmúltban új kötettel jelentkezett A lombhullásról egy júliusi tölggyel címmel, amely 2020-ban a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj finalistája lett. A Fiatal Írók Szövetségében eleinte programszervező volt, majd a szervezet társelnöke lett. Hosszú ideig a SZIFONline irodalmi lap főszerkesztőjeként dolgozott. Idén Sziveri János-díjjal tüntették ki.

Klaus Hagerup: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket
Afonso Cruz: Időtlen napló
Valentina Giannella: Greta vagyok
Amikor a kukák világgá mentek

Dániel András: Nincs itt semmi látnivaló! A szerző rajzaival. Po­zso­nyi Pagony Könyvkiadó, Budapest, 2020, 64 oldal, 4590 Ft

A Nincs itt semmi látnivaló! akkor kezdődik, amikor a szülők számára – jó esetben – véget ér az aznapi közös történet, és elkezdődik a késő esti énidő. Az anya által leoltott villany, a bizonyos „katt” után vagyunk, és maradunk is a gyerekszobában. A gyermek szemszögéből éljük meg az időt, az elalvás kísérleteitől a fantázia éjjeli száguldásán, a szoba sötét titkain át végül az elszunnyadásig. Mégpedig a szerzőtől megszokott élénk, kicsit lökött ötletekkel teli utazáson vehetünk rész. „A sötétben minden tehén fekete” mondás (illetve, mint a gyermek „elemzéséből” precízen megtudjuk: mondat) többoldalas kibontása ugyan egy picit talán már fárasztó lesz, „sok”-nak érződik, de annyi baj legyen.