Különleges könyvet írt Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, kritikus, szegedi intézetvezető egyetemi tanár, akit leginkább Az éretlen Kosztolányi (2017) és a Móricz Zsigmond (2013, 2023) című nagymonográfiáiról ismerhetünk. A szintén a Kalligram kiadta Iskolatáska (2026) azt vizsgálja, hogyan jelennek meg a XX–XXI. századi magas és populáris kultúrában a diákok, a tanárok és az iskolák, az utóbbi csoportba az egyetemet is beleértve. Szétágazó, kimeríthetetlen téma: a szerző az utolsó mondat szerint már a folytatáson gondolkodik.

Irodalomtörténészként ismertük meg, aztán 2016-ban megjelent első szépirodalmi munkája, a Szűz Mária jegyese, ami rögtön Margó-díjas lett. Azóta szépíróként is számon kell tartanunk. Megkapta az Artisjus-díjat és a Visegrádi Irodalmi Díjat is. Rövidebb írásokból összeállított két irodalom-népszerűsítő könyvében makacs legendák és tévhitek eloszlatására vállalkozott. Legújabb kisregényeiben, amik a Variációk a múltra közös címmel jelentek meg, a tizenkilencedik századba viszi az olvasót, a Petőfi halála utáni, épp a halálát tagadó legendák közé, illetve a Vörös Rébéket ihlető perre.
– Meglepett a könyved, de igazából már a Magvetőnél megjelent Szűz Mária jegyese is 2016-ban, hisz egy irodalomtörténész nemigen szokott szépirodalmat írni. Igaz, te voltál, ezt épp a Szűz Mária… fülszövegében olvashatjuk, postás, gyógynövénygyűjtő és erdei segédmunkás is, amit szintén kevés irodalmár mondhat el magáról. Komolyan kérdezem: volt ennek valami hozadéka a későbbi pályád vagy immár pályáid szempontjából?

► Szántó T. Gábor: Kafka sírja. Gondolat Kiadó, Budapest, 2025, 288 oldal, 3950 Ft

Olvasható a regény magánéleti zűrzavarok érzékeny ábrázolásának is. Az író egy boldog kapcsolatból utazik Prágába, több mint három éve él Noéval, Noémivel, ez az első olyan együttélés az életében, amiről úgy érzi, tartós lehet. Prágában viszont azzal kell szembesülnie, hogy van egy fia, az édesanyja az előbbi Hana, akivel annak idején a régi-új zsinagóga padlásán fejezték be az estét. Nagyon szép annak a rajza, ahogy a zárkózott emberben felébrednek az apai érzelmek, amik aztán a levélben filozofikusra színeződnek: „Lehet, hogy az ember életének értelme semmi más, mint megpróbálni annyi szeretetet adni, hogy a másik érdemesnek lássa leélni az életét, és úgy érezhesse, megéri a halált?” Persze, bár csak pillanatokra, meginog férfiként is. És a helyzetnek nemigen lehet jó megoldása.

Kállai Ernő – Majtényi György – Mikó Zsuzsanna – Tóth Péter: A magyarországi cigányok/romák I–II.
Ame Panzh: Az ébresztőkönyv
Balázs András: Nyomorba zárva
Nagy M. Boldizsár (szerk.): These Roma are Queer
Roma LMBTQ + antológia

-----------------------------------------------------------------------------------

► Szántó T. Gábor: A jazzprofesszor. Rögtönzések életre, halálra. Gondolat Kiadó, Budapest, 2024, 410 oldal, 5500 Ft

Persze, Gonda Jánosról szól Szántó T. Gábor regénye, de igazából nem olvasnám életrajzi regénynek. Egy XX. századi kelet-európai életsors, talán még az is hozzátehető: zsidó életsors, ami nagyon sokban emlékeztet egy valóban élt személy életére. A szerzőnek láthatóan ambíciója volt, hogy e személy közegét, a magyar jazz szereplőit, sőt helyszíneit is felidézze, megrajzolja, Beamter Bubitól Oláh Kálmánig.  És itt van Köllő Miklós, Pernye András, Szabó István, de még a Sztálinvárosban megismert cigány dobos, Sanyi bácsi is. Végül is a kor idéződik meg – Szántó T. Gábor nyilván hatalmas és alapos kutatómunkát végzett. De amit írt, fikció, más nem is lehet.

► Légrádi Gergely: Falaink. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 216 oldal, 3990 Ft

A Falainkban két, egymást váltogató, összefonódó szólamot hallunk, az anyáét és a kisfiáét. (Egy gyerek persze nem beszél így. Írói bravúr, hogy a szöveg mégis hiteles.) Nincs nevük, az anya soha nem szólítja a nevén a saját szülöttét. Több hónap, egy egész könyv telik el, amíg mindketten eljutnak egy lényegi felismeréshez, ahonnan talán tovább tudnak lépni  ̶  együtt akár, ami nagyon fontos lenne. Addig mindketten falépítéssel vannak elfoglalva. Falakat építenek a külvilág felé és egymás közé. Tény, rendkívül sikeresen.

► Csepeli György: Értékek ébresztése. Kocsis Kiadó, Budapest, 2023, 232 oldal, 3990 Ft

A tizenhét sűrű fejezet mindent elmond az értékekről, megvizsgálja viszonyukat a szabadsággal (ami maga is érték), az evolúcióval, a megismeréssel, a vallással, a kultúrával, szó van az interkulturális találkozásokról, a magyar értékrendről, a kettős táradalomról, az európai értékekről, befejezésképp pedig az értékatrófiáról (sorvadásról) és az altruizmusról. Csepeli György határozottan bizakodó. Többször is hivatkozik az iskolára, hisz az értékrend, az európai identitás kialakítása alapvetően iskolai feladat.

Kérdés, hogy mennyire alkalmas erre például a magyar oktatásügy.

► Ladányi János: Meglelt emlékeim. Utazásaim és maradásaim története. Aura Kiadó, Budapest, 2022, 204 oldal, 3500 Ft

Ladányi János írás közben arra is rájött, a négy kötet egyik kényszerű szerepe, hogy elmagyarázzák a „nagyon fiataloknak” azokat a dolgokat, amiket a szüleiknek, a családjuknak kellett volna. Mert korántsem vidám és súlytalan családi és szakmai anekdoták füzére a négy korábbi kötet, amiknek a legújabb mintegy tisztázata, újraírása.

     A Meglelt emlékeimben persze jócskán találunk derűs történeteket is, iskolai ünnepélyekről, kamaszkori pincérkedésről, utazásokról, szeretőkről és házibarátokról. Az emlékezet ilyeneket is őriz. De Ladányi gyakran még ezekben is felvillantja a kort.

Ross Károly: Velem vagy, ugye? Napkút Kiadó, Budapest, 2021, 200 oldal, 2490 Ft

Ross (tárca)novelláinak egyik nagy értéke a szűkszavúság, az elhallgatás. Az sincs kimondva, hogy mi történt a mama fiával, meghalt vagy lelépett; mindegy is már. A fő, hogy van cél, látszik a jövő: „És én majd jövök, és lehet, hogy ugyanarra a buszra szállunk hazafelé, érted, kisfiam, az lesz ám az igazi boldogság!” Vajon hiszi is, amit mond? Ross vonzódik a hasonló kényszerhelyzetben vergődő emberekhez, a higgadt, látszólag szenvtelen elbeszélői hang mögött ott a részvét.

Beck Zoltán: A megszólalás üres helye
Blénesi Éva: Cigánynak lenni, költőnek lenni
Hajnáczky Tamás: Bura Károly cigányprímás
Dalia László: A cigánytábor nem az égbe megy

Csepeli György: Ember 2.0. A mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásai. Kossuth Kiadó, Budapest, 2020, 272 oldal, 3400 Ft

A könyv eleje és vége közt mindenesetre a rendkívül tömören, sűrűn és mégis olvasmányosan fogalmazott részekből nagyon sokat tudhatunk meg a mesterséges intelligencia fejlesztéséről és alkalmazásairól, ezek közt, minő öröm, megtalálható a machináció és a totális ellenőrzés is. Egyelőre csak az Ember 1.0-nál tartunk… Csepeli teljes képet igyekszik adni, így olvashatunk a kiberdevianciáról is, de foglalkozik a háborúk kérdésével is, etikai és jogi problémákkal, sőt azt a kérdést is felteszi, hogy „Tudnak-e a gépek szeretni?” Még Mary Shelley és teremtménye, azaz Frankenstein és teremtménye is előkerül…

Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadása

Kóczé Angéla–Neményi Mária–Szalai Júlia (szerk.): Egymás szemébe nézve

Nagy Pál (szerk.): „Emberi hajlékot a putrik helyett!”

Balogh Rodrigó (vál.): Roma hősök

Csepeli György–Ferenczi Borbála: Sors-húzó. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2018, 208 oldal, 2990 Ft

Ferenczi Borbála kérdései nyomán feltárul a szakmai életút is (sőt részben a magánéletút is), kezdve a keresztény középosztálybeli családtól, amelyen átgázolt a történelem. Kirajzolódik a tudományos pálya – nem gondoltam volna: az ország egyik legismertebb tudósa és legokosabb embere utólag hibának tartja, hogy nem maradt még fiatalon Nyugaton, noha lett volna lehetősége. 1975-ben kapott egy féléves ösztöndíjat Amerikába – a következőre 1989-ig kellett várnia.

Fesztbaum Béla: Aki Budapestet mulattatja, de Kolozsvárról álmodik... Ditrói Mór színházi életrajza. Corvina Kiadó, Budapest, 2017, 224 oldal, 2990 Ft

Fesztbaum a kétezres években elvégezte a veszprémi Pannon Egyetem színháztudományi szakát, már a szakdolgozatában foglalkozott Ditrói Mórral, akinek aztán a doktori disszertációját szentelte (Polonius: dr. Fesztbaum Béla). Teljes joggal. Többször megfogalmazott alaptétele, hogy Ditrói „a naturalista és realista színjátszás magyar meghonosítójaként, illetve a XIX. század romantikus színházeszménye és a XX. század modern, polgári színháza közötti átmenet kulcsfigurájaként egyaránt jelentős” (8.). Ezt az állítást bizonyítja rendkívül felkészülten, alaposan, sokoldalúan, a szakirodalom fölényes ismeretével – még eddig lappangó dokumentumot is közöl!

Léner Péter: Sztankay. Corvina Kiadó, Budapest, 2017, 176 oldal, 2990 Ft

Léner Péter végül is egy Sztankay István nevű embert kísérel meg bemutatni, akinek a foglalkozása színész volt. Elsősorban nem pályarajzot, hanem, ami több, jellemrajzot kapunk valakiről, aki Miskolc után a Nemzeti, a Madách, a József Attila Színház kedves, mosolygós, szép hangú művészét alakította, hogy „közlekedni tudjon az emberek közt, ne vegyék észre a rejtőzködő papfiút, a démonait”. Erről a „hétköznapi skzofréniá”-ról sok kiderül a könyvből. Megrendítő az utolsó évek részvétteljes, de visszafogott rajza, annak a jelenetnek a felidézése, ahogy a halála előtti este a kórház folyosóján még elmondja legkedvesebb versét, Kosztolányi Halotti beszédét.   

Tábori Zoltán: Cigány rulett

Jenei Teréz: Cigány mesék szerepe a szociális tanulásban

Gereben Ferenc–Lukács Ágnes (szerk.): Fogom a kezét, és együtt emelkedünk

Szuhay Péter (szerk.): Távolodó világaink