Tizenkettő vagyok, önfeledt létezés az iskolai nyári táborban. Az orosztanárnő férje, aki mindig nagyon kedves volt, egy este a naplemente árnyékában a gatyájába csúsztatja a kezemet a Duna partján. Azt hittem, egy taknyos csiga. Azonnal tudtam, hogy valami nagyon nem helyénvaló történik. Felálltam, elrohantam, rettegtem egész éjjel a sátorban. Másnap besétáltam a faluba, és felhívtam a szüleimet, hogy azonnal haza akarok menni. Nem indokoltam. Pedig imádtam azt a tábort. Értem jöttek, hazavittek, és soha nem jártak utána, hogy mi történt ott velem. Én hallgattam, ők nem figyeltek. Ha ezt egy filmben látod, akkor a gonosz biztosan elnyeri méltó büntetését. Liam Neeson nem volt a környéken ott, a 80-as években.