► Kurtág György: Fin de partie – Theater Basel, június 5.

Káli Gábor titokzatos, fürkészni való zenekari hangtájként, színpadi akciót kísérő zörejvilágként keltette életre Kurtág zenekari partitúráját. Ez a hangzó felület magától értetődő természetességgel tükrözte vissza a színpadkép részletgazdagságát, mívességét és meghökkentő eklektikáját. És mindezeken túl a zenekari hangzás színészi és énekesi gesztusok forrásává is vált, öröm volt hallani és nézni, hogy az énekesek mennyire felszabadultan és magabiztosan, az általam látott nyolcadik előadáson is kísérletező játékossággal formálták meg a figurákat. A milánói, a koncertszerű budapesti és a sok szempontból izgalmas bécsi rendezések/előadások után felüdülés egy ennyire spontán, az emberi kapcsolatokat a maguk gazdag ellentmondásosságában megragadó ensemble játékot követni.

A Kurtág 100 fesztivál magában álló mozzanata volt a zeneszerző legújabb műve, a Die Stechardin premierje. A tény, hogy egy zeneszerző 90 éves kora után fejezi be első, Samuel Beckett drámájából írt operáját (Fin de partie – A játszma vége), már önmagában szenzációt keltett. De hogy 99 és fél évesen egyfelvonásos operát fejez­zen be, az egyenesen felfoghatatlan. A XVIII. század második felében élő német tudós és szabadgondolkodó, Georg Christoph Lichtenberg (1742–1799) szerelme, a gyereklány Dorothea Stechard túlvilági figuráját színpadra álmodó mű tökéletes példája annak, hogy egy lezáratlan, folytonos változásban álló életművet miként hangol és strukturál át minden egyes új – és valljuk be, hogy már józan ésszel nem várt – mű. Persze Kurtág nem először játssza el ezt velünk.