► Patkós 60 – Patkós László kiállítása július 18-ig látható a Kecskeméti Hírös Agorában.

Vajon a jövő igényt tart-e a klasszikus anyagok, eszközök és egyszerű gépek által megtámogatott művészi alkotómunkára? Megtarthatja-e autonóm státuszát, vagy már csak a kultúra rezervátumában kaphat szerepet, hogy ott alkalomadtán a nosztalgikus érzelmekkel átszőtt radikalizmus vegye birtokba? Talán spekulatív kérdések ezek, ám nem hiábavalók akkor, amikor a civilizációnk válságban van, s csak ellentmondásos cselekvési stratégiák állnak a rendelkezésünkre. A hatvanas évek interplanetáris űrutazási álmairól már régen lemondtunk, helyette egy fenntartható, zöld, földszagú bolygóról ábrándozunk, miközben a combunkon kihajtott laptopra meredünk, és a legújabb technológiától várjuk a segítséget.

Mindez – illetve ez is – a Patkós 60 című kiállításon jutott az eszembe.

► A kritikában szereplő kiállítások mindegyike megtekinthető a nyár folyamán Reykjavíkban.

Izland egészen közel van a világ széléhez. A természet szépségét csak a fenséges írja felül. Két-háromszáz méteres meredek sziklafalak, lélegzetelállító vízesések, a vulkánkitörésektől átrajzolt, valószerűtlen táj, megdermedt lávafolyamok, Balatonná szélesedő, jéghideg vizű folyótorkolatok. A természet itt rászakad az emberre, s ha így van, akkor nyomot hagy a művészeten is, és a kultúrára, múzeumokra kíváncsi utazó mindezt gyorsan meg is tapasztalja.

► Cseke Szilárd Áramló jelenlét című kiállítása június 7-ig látható a Műcsarnokban.

Az Áramló jelenlét című kiállítás arra vállalkozott, hogy három eltérő karakterű térben mutassa be Cseke Szilárd komplex munkásságát.

Az első terembe az erdő, az erdőrészleteket ábrázoló festmények, a másodikba a társadalmi folyamatokat modelláló mobilok, míg a harmadikba a figuratív festmények kerültek.

Mielőtt ténylegesen a többkomponensű anyagra koncentrálnánk, fontos, hogy a kiállítás bevezető szövegében is említett komplexitásról beszéljünk, s annak sajátos Cseke-féle esetéről.

►Vágatlanul, a kiállítás július 5-ig látogatható a Néprajzi Múzeumban.

Savmentes papírban, külön dobozban őrzöm a családi fotógyűjtemény legbecsesebb darabját, az anyai nagyszüleimről készült fényképet. Róth Béla* szarvasi fényképész a precízen kidolgozott, a lényeget tűélesen láttató, elegánsan komponált nagyítást egy kartonlapra ragasztotta. A fiatal, húszas éveik elején járó házaspár olyan szép, olyan bizalommal telt, olyan szépségesen boldog, persze a kamera szigorú tekintetéhez igazodva csak mosolyt hagyva az utókornak, hogy nyilvánvaló, sejtelmük sincs a közelgő világháborúról, majd az azt követő évtizedekről, arról a nehéz, súlyos életről, amit a Nagykunság kínál a parasztembernek.

Korántsem véletlen, hogy magam elé tettem őseim képét a Néprajzi Múzeum Vágatlanul című új időszaki kiállítása megtekintése után.

► Magyarósi Éva: Nino és Nina, amikor még utoljára visszanéztek, megtekinthető a Szentendrei Képtárban március 8-ig.

Azt hiszem, már akkor is nagyon hiányzott valami ebből az országból, amikor az 1990-es évek elején megalapítottuk a Magyar Bálnabarátok Körét Kecskeméten. Lelkesen szórólapoztunk a Szabadítsátok ki Willyt! című filmet játszó mozik bejáratánál, rendhagyó biológiaórákat tartottunk, sőt még egy szürke bálnát is örökbe fogadtunk egy ceteket monitorozó szervezetnél. Egy szó, mint száz, elfogult vagyok a bálnákkal.

► A neurodiverzitásról című kiállítás 2026. február 1-ig tekinthető meg a Budapest Galériában.

Az idén Budapesten koncertező David Byrne önmagát autizmus spektrumzavarral élő emberként írja le. Az autizmusára szuperképességként tekint, és azt a művészi munka fókuszáltságához elengedhetetlennek tartja. Lionel Messi ugyan nem beszélt róla soha, de gyakran jellemzik aspergeres személyiségként, ami szerepet játszhat abban, hogy kivételes figyelem, koncentráltság jellemzi a játékát.

A kiragadott példák sok neurodivergens személy számára jelenthetnek fogódzót, ám a kissé bulvárízű felsorolásnál lényegesen komplexebb kísérlet történik a Budapest Galériában a neurodiverzitás „láttatására”.

Velence megtelt. Ahogy mindig: diákokkal, világpolgárokkal, vékony pénztárcájú turistákkal, no meg a kortárs művészet belső és külső köréhez tartozó szakemberekkel, újságírókkal, gyűjtőkkel és művészekkel. A város rezisztensnek tűnik, de a negyvenezer lakosnak elege van. Jön a városi belépő, ami, valljuk be, keveseket fog visszatartani, hogy újra és újra rácsodálkozzanak Velence diszfunkcionális bájára.
 

(Az említett londoni kiállítások közül egyedül Dora Maar kiállítása zárult március 15-én.)

(Gaál József Corpus Hystericum című kiállítása március 23-ig látható a Godot Galériában.)

(A kiállítások közül egyedül az An Incomplete History of Protest zár augusztus végén, a többi az ősz folyamán is megtekinthető.)

(Chilf Mária Átmeneti tárgyak című kiállítása január 31-ig tekinthető mega Viltin Galériában.)

(Dorsánszki Adrienn Találkozás egy első benyomással című kiállítása, FUGA, megtekinthető január 11-ig.)

(Menesi Attila, [1-19], 2012. október 25–november 20.)

(Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben! – a Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Sportmúzeum kiállítása a londoni olimpia tiszteletére, október 21-ig)

(Szabó András Waldorf című kiállítása július 7-ig látható a Várfok Projekt Roomban.)

(Szász Sándor Altárna című kiállítása június 15-ig látható a Fészek Galériában.)