► Lookbook – Divat, identitás és narratíva a kortárs magyar fotográfiában, Kiscelli Múzeum Templomtere, megtekinthető július 12-ig

A Lookbook grandiózus, híres és kevésbé híres divatfotósok munkáiból álló, sokrétű kiállítás, amely azt hivatott bemutatni, hogy a divatfotó nemcsak a divatot szolgálja, hanem önálló vizuális műfajként is megállja a helyét, és túlmutat a reklám vagy a trendkövetés funkcióján. A kiállítás továbbá arra is rá szeretne mutatni, hogy a divat összekapcsolódik a nagyvárosi léttel, az identitás alakulásával, és hogy a kor szellemiségének, értékrendjének és társadalmi viszonyainak vizuális leképezése is.

► Boldizsár Ildikó: Meseterápia. Mag­ve­tő Kiadó, Budapest, 2025, 400 oldal, 6999 Ft

A szerző így ír a terápia lényegéről: ,,A metamorphoses-meseterápia lényege, hogy a mesét nem pusztán segédeszköznek tekintjük a kívánatos változásokhoz, hanem konkrét léttapasztalásra lehetőséget nyújtó viszonyítási alapnak is, amely komplex módon kapcsolja az embert egyrészt önmaga nemesebb részéhez, másrészt a világ gazdagságához.”

A gyerekeknél maradva, nem mindegy, hogy egyes mesékkel melyik életkorban kerülnek kapcsolatba. Ráadásul a mesék az olvasóvá nevelés szempontjából is fontos szerepet játszanak, ami nem az iskolában vagy az óvodában kezdődik, hanem otthon. Azok a gyerekek, akik mese- és beszélgetéshiánnyal érkeznek az óvodába, majdnem biztos, hogy nem lesznek olvasó felnőttek.

Csákányi Eszterrel interjúzni olyan, mintha az édesanyjával beszélgetne az ember, megnyugtató, biztonságos, otthonos – mert művészileg megkérdőjelezhetetlen.

► Eva Meijer: Tenger Most. For­dí­totta Réthelyi Orsolya. Mag­ve­tő Ki­adó, Budapest, 2025, 220 oldal, 4999 Ft

Azt hisszük, van még időnk, de a természet háborog, lázadozik, és nem empatizál az emberiséggel. Hiába az értékes művészeti alkotások, a múzeumok, a ritkaságokkal tömött könyvtárak, mozik és színházak, hiába az emberi kultúra (vagyis a holland), a tenger nem válogat, eláraszt mindent. Aztán valahogy mégsem érezzük olyan szörnyűnek az egészet, mert a legtöbb állat el tud menekülni, a halaknak meg kifejezetten jó, hogy tágul az életterük. Inkább olyan, mintha végre helyreállna a rend. A természet visszafoglalja az emberek által tönkretett területeket, és benépesíti.

Megkerülhetetlen színházi alkotó, akinek előadásai mély nyomot hagynak a nézőben. Darabjait sikerrel játsszák a színházak, rendezései feledhetetlenek, jelenléte őszinteségre sarkall, és nagyon jó vele beszélgetni is.

Költő, műfordító, slammer, irodalomszervező, szerkesztő, és időnként workshopokat is tart. Szoros egymásutánban jelent meg két kötete, Radu Vancu Kaddis Radnóti Miklósért című kötetének a fordítása és a Százhúsz csikorgó télen át, amiből már előadás is készült.

Az igazgatói irodában beszélgettünk, mert ott volt hely, semmi nosztalgia, csupán praktikum. Szóba került, hány évig lehet valaki színházigazgató, van-e fideszes és nem fideszes színházművészet, és hogy mivel adós magának a szakma, látjuk-e a fától az erdőt.

► Márton László: Jászai Mari fel­tá­masztása. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2024, 216 oldal, 3990 Ft

Az utolsó dráma a Jászai Mari feltámasztása című groteszk játék, amit a Pannon Várszínház felkérésére írt 2023 nyarán. A drámát 2025 februárjában bemutatták a Pannon Várszínházban. Ez a kötet talán legütősebb, legerősebb és legfájdalmasabb darabja, hiszen a Covid-járvány globális hatásain túl egy magyar–történelem szakos tanárnő Jászaivá válásán keresztül szembesít a magyar közállapotokkal és az emberek mentális állapotával.

► Edith Eva Eger: A balerina. Fordította Mesterházi Mónika. Open Books Kiadó, Budapest, 2024, 228 oldal, 4999 Ft

És már Auschwitzban, Dr. Mengele „Az anyátok vagy a nővéretek?” kérdésére azt válaszolja, hogy „Anyánk.”, és ezzel tulajdonképpen a halálba küldi őt. Ettől a képtől, ezektől a mondatoktól, sohasem tud szabadulni. Mint ahogy mi is azt kérdezzük magunktól folyton, hogy lehetett volna-e másképp, dönthetett volna-e másképp, és ha igen, valóban máshogy alakultak volna-e a dolgok? Edith szerint dönthetünk, de nem arról, hogy mi történik velünk, hanem inkább arról, hogy mit kezdünk az élményeinkkel akkor, ha elvállaljuk őket a sajátunkként, ha azt tudjuk mondani, hogy igen, ez velem történt, és így történt.

Kislányként színes szalagokat font bele, naphosszat fésülte, kötözte, hurkolta, csigázta, csomózta, festette, fátyolként húzta maga után, és ha kellett, elbújt mögötte. Az iskolát nehezen viselte, mire végigbukdácsolta a középiskolát, húszéves lett. Anna alig várta, hogy butuska kislányát végre feleségül vegye valaki. Ha néha behívták az iskolába, hogy Kátya nem halad elég jól, sajnálkozott, elnézést kért. Kátya viszont nagyon is jól érezte magát az iskolában. Imádta, ha sok ember van körülötte, szeretett a kedvükre tenni, bármikor meg lehetett fogni a cicijét, a fenekét, és mindenféle idióta üzeneteket adott át diákoknak és tanároknak is.

Színes, szokatlan, egyedi életpálya, számos díj, elismerés. Regények, művelődéstörténeti könyvek, állatmesék, tárcák, cikkek. Szécsi Noémi egy ponton mégis szakácsnak tanul, belép a politikai térbe, majd kilép belőle, azonban mindig jelen van. Beszélgettünk a nők fejében futó programokról, a kultúrharc hatásairól, és arról, mi történik, ha egy író nem ír bele a hagyományba.

Kemény Lili autonóm alkotó, de nem egykönnyen lett az, vagy máshonnan nézve mindig is az volt. Áprilisban megjelent első regényében, a Nemben ezt az autonómiaharcot követhetjük végig, a beszélgetésben pedig felsejlik egy olyan szerző, aki minden elkészült és még folyamatban lévő alkotását vérrel-verejtékkel szüli meg, akinek lázadása elsősorban belső küzdelem, és aki minden szempontból függetlenségre törekszik. Beszélünk az SZFE-ről, a szökés produktivitásáról, viharvert figurákról, fullasztó évtizedekről, az erőszak „fontosságáról”, különutasságról és a Freeszfe-n vállalt új szerepéről.

► Jónás Tamás: Kívülálló. Il­luszt­rál­ta Bogdán János. & Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 176 oldal, 4800 Ft

A kívülállás a főhős választott sorsa, amely nem is kívülállás, inkább pokoljárás, örökös fulladás és levegő után kapkodás, a drogoktól szétvert tudat mozaikszerű látomásai, hiány és feledés, önpusztítás, szexfüggőség és rettegés. Olykor fel-fel csillan az intimitás lehetősége valahol a messzi távolban, de aki a „patással” szövetkezik, szerfüggő és az unalomig váltogatja szexuális partnereit, nem számíthat megváltásra, talán csak a halálban. A dőlt betűs kerettörténet legalábbis ezt sugallja az olvasónak.