A hétvége volt a kedvenc napja, és a töprengés a kedvenc elfoglaltsága. Szokástól nem illik, ruhától pedig lehetetlen megválni. Most is hálóingben hever – alatta és felette a szombat reggeli fény –, és emlékezik.

Tudja, mire, de nem sejti, miért. Már egy ideje a tehetetlenek bátorságával figyelte, mint fogyott, halványodott az asszony üvegesedő csontjain és szikkadó húsán a bőr. Ő is csak egy lett a különféle méretű és formájú vázak közül. Pont, mint a szertári darab, amit izgága diáktekintetek figyeltek évtizedeken átívelő megilletődéssel – felöltöztetve a tanterem hátsó falának plakátján vöröslő izmokkal, inakkal és szervekkel.