Lenin, Hawaii
1970 után hivatalos orosz kolónia is került NY-ba. A szovjet idők konzulátusát és dolgozóit magába záró húszemeletes betontégla a bronxi Riverdale-ben ma már fantomépület, számos kémlegenda övezi. A Design Múzeum közelében lettem figyelmes az orosz követség szép, de alaposan körberácsozott villájára, ugyanaz építette, aki a New York Public Library (NYPL) épületét, és előző lakói között volt Benny Goodman is. Pár utcányira az Ukrán Intézet pedig valaha a Stuyvesant család tulajdona volt, Fletcher House néven nemzeti emlékmű, árverésen szerezték meg emigráns ukránok. A villa faborítású szobabelsőihez nem illenek az ukrán kiállítások, ahol minden arról szól, hogy ők nem oroszok. A Central Park menti fárasztóan nagy múzeumi negyedben ezek az épületek véletlenül álltak elém, nem kerestem őket.
(Nabokov, Vladimir: Kuss, felejtés!)
Így írtok - Tematikus prózaösszeállítás: PARÓDIÁK
Az iskolakezdésre hangolunk, kortárs, klasszikus és világirodalmi stílusgyakorlatokkal, a nagyszülőknek ismétlésképpen, szülőknek és diákoknak a lendület kedvéért.
Bödőcs Tibor, Hetényi Zsuzsa és Király Levente paródiái.
Beteges buzgósággal, gyanús gyönyörrel adom át magamat esténként a felejtés-fúria elleni elemi küzdelem kéjes, pazar perceinek. Vadul viaskodunk, és én minden mámoros menetben lepkehálómmal lecsapom az Alattomos Amnézia (egészen pontosan Omni-amnaesia Occultus) egy-egy kicsiny közkatonáját. Kihalászom a hálóból (szebb lenne a „kiháló”-ból, de olyan nincs, de végül is csinálhatnék ilyen szót, a kihaló szavak pótlására, miért ne, mi tart vissza). Bársonyos-bolyhos szárnyát szememhez emelem, elemzem, gombostűre szúrom, gombóccá szorítom, nektárját-nedűjét csapolom, csápját csavarom, ormányát orsózom, hozományát hámozom, átvilágítom, és ha fény felé tartom, és nem látszik át, akkor abban lapul az én álmom, életem, múltam, jelenem – ágyam szigetén révbe ér az emlék



