► Szerhij Zsadan: Mezopotámia. Fordította Körner Gábor. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 336 oldal, 5999 Ft

Zsadan ugyanis úgy mutatja be a posztszovjet várost, hogy a benne élő emberek sorsára helyezi a fókuszt. Az elbeszélésekben kilenc férfi története tárul fel: van közöttük öreg és fiatal, bokszoló, diák, művész és üzletember, de közös bennük a céltalanság. Nem tartanak sehová, irány nélkül bóklásznak saját történeteikben, melyeket inkább csak elszenvednek, mintsem alakítanának. Ezt a tervszerűtlenséget a szövegek szerkezete is aláhúzza, méghozzá azzal, hogy a történetek gyakran befejezetlenek, nincsenek lekerekítve, hiányzik belőlük a csattanó, a megoldás. A sodródó hősök életében félbemaradnak a szerelmek, az álmok, még a félelmek is. Az elbeszélésekben szereplő férfiak nem igazán ismernek más nyelvet az erőszakon kívül, miközben belül elesettek és védtelenek. Isznak, hangoskodnak, hűtlenek, és képesek felelőtlenül kockára tenni bármit egy pillanat alatt – mégsem negatív, sokkal inkább ellentmondásos hősök.

► Han Kang: Nem válunk szét. Fordította: Kiss Marcell. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2025, 288 oldal, 4999 Ft

Az író az új regényben végig azt a megszólalásmódot keresi, melynek segítségével ez a kegyetlenkedés megragadható úgy, hogy ne legyen hatásvadász, és ne árusítsa ki a fájdalmat, a szenvedést – hogy a szerzőre olyannyira jellemző finom, lírai prózanyelven elmondható legyen az elmondhatatlan. Ehhez rengeteg metaforikus képet, szimbólumot használ, és közben nagyon sajátos atmoszférát teremt, melyben inkább átérezhető, mint megérthető az, ami történt. A könyv nyitóképe egy rémálom, mely nemcsak megteremti az alaphangulatot, hanem a legfontosabb motívumokat is megelőlegezi: „Sűrűn zuhogott a hó. A mező, amelyen álltam, egy dombban ért véget, és az emelkedőtől egészen az én oldalamig ezernyi fekete fatörzset állítottak fel. Különböző magasságú törzsek voltak, mint különböző korú emberek, és olyan vastagok, akár a vasúti talpfák. Mégis inkább dőltek és görbék, mintsem egyenesek. Mint ezernyi, egymás felé forduló, görnyedt férfi, nő és vézna gyerek” (7.).

Karin Smirnoff: Azután hazamentem
Kirsten Thorup: Őrülten és halálosan
Moa Herngren: A válás
Fríða Ísberg: A jelölés

----------------------------------------------------------------------------------

► Esther Kinsky: Messzebb látni. Fordította Blaschtik Éva. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2025, 243 oldal, 4999 Ft

Ahogy a filmművészetben és a moziban fontosak a képek, úgy ebben a regényben is kiemelt szerep jut a látványnak. Az elbeszélésmód jellemzője az erős vizualitás, az elbeszélő a narratívában, az esszészerű bekezdésekben is sokszor próbál tájakat, látványt rögzíteni, de a könyv fotókat is tartalmaz, melyek kiválóan érzékeltetik azt az ürességet, elhagyatottságot, mely a helyszínként választott dél-alföldi kisváros sajátja, s mely az egész kötet alapvető hangulatát is meghatározza.

► Neige Sinno: Nyomorult tigris. Fordította Kiss Kornélia. Park Kiadó, Budapest, 2025, 256 oldal, 5499 Ft

A francia Neige Sinno első magyarul megjelent kötetét a Park Kiadó a Nobel-díjas Annie Ernaux szavaival ajánlja: „A legerősebb könyv, amit valaha olvastam arról, hogyan zúzhatja szét egy felnőtt az ember gyerekkorát.” Az eredetileg 2023-ban napvilágot látott regény témája rendkívül megrázó: a szerző saját, személyes élményét viszi papírra, azt próbálja megírni, mit élt át abban az időszakban, amikor nevelőapja rendszeresen megerőszakolta. A francia Alpokban élő kislány éveken át ki volt téve a férfi szexuális abúzusának, és csak húszévesen, a családtól már némileg eltávolodva jutott el odáig, hogy feljelentse a férfit, aki a bíróságon nem tagadott, így kilenc év szabadságvesztésre ítélték.

► Csordás Kata: A tékozlás öröme. Prae Kiadó, Budapest, 2025, 76 oldal, 3490 Ft

A leggyakrabban szabadversszerű szövegek szinte minden esetben a hétköznapiból indulnak ki, általában valamilyen látványelemtől rugaszkodnak el, hogy aztán megpróbálják megragadni azt, amit pusztán szavakkal nehéz eltalálni, de metaforákkal, képekkel, a líra klasszikus eszközeivel talán mégis lehetséges. A természeti jelenségek, az apály, a dagály, a szél, az eső, a madarak csicsergése, a gyökerek közt mozgolódó férgek képei segítenek abban, hogy Csordás Kata el tudjon mondani valamit az emberben halkan, szinte észrevétlenül morajló érzésekről, melyeket egyértelműen kihangosítanak ezek a költemények.

Maya Binyam: Akasztófa
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Douglas Stuart: Az ifjú Mungo
Tommy Orange: Tévelygő csillagok

----------------------------------------------------------------------------------

► Kiss László: Mindig, ha jön az este. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2025, 224 oldal, 4599 Ft

A Mindig, ha jön az este háborús regény, egy család, egy kisváros és egy felnőtté válás története is. Bár a cselekmény ideje alatt Lotti nem éri el a felnőttkor határát, mégis, a háború idején olyan sűrűvé válik körülötte a világ, hogy rövid idő alatt elveszíti gyermeki naivitását, illúzióit, csalódik a felnőttek világában, alapvető bizalma és biztonságérzete is elvész – ami a felnőtté válás egyik fontos határköve.

► Szaniszló Judit: A másik ember. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 192 oldal, 4499 Ft

Az írások sokszor megrázóak, talán éppen azért, mert rendkívül személyesek, kitárulkozóak, miközben – paradox módon – mégis szégyenlősek. Bepillantást engednek a szereplők intim tereibe, magánszférájába, de mielőtt az olvasó kukkolóvá válhatna, elhúzzák a függönyt, váratlanul kiléptetnek a történetből. Ugyanúgy, ahogy a kötetben megjelenő, a szerző által készített fotók is, melyek nem illusztrálják, sokkal inkább kiterjesztik a szövegeket, vizuálisan példázzák azt, amit az írások nyelvileg valósítanak meg: hogy egy mozdulatban benne lehet egy egész élet, egy kézfogásban egy kapcsolat története, egy Damjanich utcai kínai üzlet kirakatában pedig maga Budapest.

► Mesterházy Balázs: A Mediterrán-állandó. & Ampersand Kiadó, Budapest, 2025, 112 oldal, 2900 Ft

Nézni a tengert „komoly és örök foglalatosság, beláthatatlan feladatot ad a szemnek, a szívnek” (A várfalon ültem), fogalmaz a lírai én, aki tulajdonképpen nem más, mint a tenger filozófusa, aki az eget, a habokat, a part homokját és a szőlődombokat szemlélve gondolkodik az élet leg­alapvetőbb kérdésein. Ha van a helyeknek bölcsessége, akkor a Földközi-tenger partvidéke rengeteg tudást birtokló tér, állandó (ez a címben is megjelenő matematikai fogalom talán éppen így értelmezhető), az idővel és a körülményekkel sem változó térség, ahol jó lenni, és ahol teraszokon ülve vagy a parton sétálva el lehet töprengeni a világ dolgain, az idő, az elmúlás vagy a végtelenség természetén. A víz, a tenger – többek között a nap, a szél, a fény, a fehérség mellett – a kötet talán legsokoldalúbb szimbóluma: egyszerre a végtelen és a véges, a hely, ahonnan az érkezőt várjuk, de állandó hullámzásával a változékonyság tere is.

► Kavakami Mieko: Az éj szerelmesei. Fordította Mayer Ingrid. Park Kiadó, Budapest, 2024, 249 oldal, 4499 Ft

Már a könyv legelején kiderül, hogy Fujuko azért szereti annyira a címben is megjelenő éjszakai sétákat, mert olyankor még hangsúlyosabb, még jobban látszik a fény, melynek minden vonatkozása annyira érdekli. Micucukával folytatott beszélgetéseiben is kulcsszerepet kap ez a fizikai jelenség, melyet a könyvben nem nehéz az emberi lényeg egyfajta metaforájaként értelmezni.

► Irene Solà: Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél. Fordította Nemes Krisztina. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 200 oldal, 4499 Ft

Miközben a lenyűgözően izgalmas történeteket meséli, Solà egyedi univerzumot épít, melynek alapvető atmoszféráját kiválóan ragadja meg a fekete borító, és a rajta látható pokolbéli, mindenkit elnyelő szörny. Mintha mindig éjszaka lenne ebben a világban, melynek szereplői már életükben is a pokolban járnak és konokul ólálkodik körülöttük az ördög, aki hol bika, hol kecske alakjában tűnik fel, hogy szolgálatába állítsa a ház asszonyait.

Gerbrand Bakker: A borbély fia
Édouard Louis: Akik megölték apámat
Andrés Neuman: Magunknak mondjuk
Per Petterson: Szájában hamu, cipőjében homok

--------------------------------------------------------------------------------------

► Fernanda Melchor: Ábrándozók. Fordította Vajdics Anikó. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024, 188 oldal, 4999 Ft

A történet a két fiú megismerkedésével indul, és az is hamar kiderül, hogy kapcsolatukat a kölcsönös önzés határozza meg. A súlyosan alkoholista Polo ingyen piában reménykedve keresi Franco társaságát, aki elsősorban arra vágyik, hogy valakinek előadhassa szexuális fantáziáit. Kettejük tervei aztán egyre merészebbé válnak és megállíthatatlanul rohannak a tragikus végkifejlet felé. Bár nem tudjuk pontosan, mi fog történni, olvasóként egy percig nincs kétségünk a drámai befejezést illetően. Ezt egyrészt előrevetítik a regény baljós szimbólumai (például egy furcsa, kísértetjárta kúria és a benne kísértő vérgrófnő szelleme), Polo helyzetének teljes kilátástalansága, valamint a regény trágár, erőszakos, vulgáris nyelve, ami nem ígér semmi jót.  A szöveg legnagyobb erőssége éppen ez a beszédmód, mely hihetetlenül autentikusnak tűnik, elválaszthatatlannak a drogok, a prostitúció, a gyilkosságok árnyékában felnövő fiataloktól.

► Layla Martínez: Szú. Fordította Várnai Gina. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2024, 171 oldal, 4999 Ft

A horrorisztikus háttér elé festett női családtörténetben a bűnügyi szál mellett – azzal szoros összefüggésben – szerepet kap még a társadalmi egyenlőtlenség, a szegények és gazdagok szembenállása is. A ház lakói a nyomorral határos szegénységbe, szolgalétbe születtek, és nemzedékeken át nincs lehetőségük kitörni innen. Ezért aztán a maguk módján állnak bosszút, szolgáltatnak igazságot, és a társadalmi különbségekből fakadó igazságtalanság ellen azzal a gyűlölettel harcolnak, ami kizárólagos „tulajdonuk”.